Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

VI. fejezet. Az idegen jog uralma

mondotta ki az ítéletet, melyre a tanácsok csak javaslatot tehettek; polgári ügyekben pedig az adminisztráció volt a városoknak fellebbezési fóruma. Az alábbiakban — javarészt az eddigi fejezetek tanulságait összegezve — ennek a hatóságnak szervezetét, eljárását és „bírósági" működését kívánjuk jellemezni. Ha megáll az a tételünk, hogy „bírósági szervezetről" a városokban a szó igazi értelmében nem beszélhetünk, még inkább vonatkozik ez a kamarai igazgatóságra. A töröktől visszaszerzett (neoacquista) területeket Lipót abszolutizmusa óvakodott beilleszteni a rendi Magyarország keretei közé. Bár a tartományokra osztás terveit nem hajtották végre, a gazdasági kiaknázás érdekében felállították a kamarai igazgatóságokat Budán, Kassán és Csáktornyán (Kanizsán), s ezek minden kincstári birtokon szinte teljes hatalmat gyakoroltak, természetesen állandóan konkurrálva a császári katonasággal. A „fegyverjog" megváltására csak a XVIII. század elején került sor.

2 Csak a részlettanulmányok tárhatják fel, milyen nehézségekbe ütközött a vármegyei élet megindulása az új szerzeményi területeken.

3 De éppen az adminisztrációk pénzügyi—gazdasági hivatása akadályozta meg, hogy teljes értékű bíróságok legyenek. A budai igazgatóság évekig nem állt másból, mint a vezetésével megbízott inspektorból (adminisztrátorból) és néhány beosztottjából, akik az írásbeli munkát végezték. Csak 1696 —1697-ben alakult kollegiális szervvé, ekkor jelentek meg az adminisztráció tanácsosai.

4 Igaz, nem csekély számú alárendelt szerv működött Budán: a harmincad- és vámhivatal, a kamarai tiszttartóság, a telekkönyvi, az építészeti és az erdészeti hivatal.

5 Ezek azonban a jogszolgáltatás területét csak közvetve érintették, még legközelebbről a császári telekkönyv. A bírósági funkció végzésében az adminisztrátor és munkatársai csak arra a jogtudásra támaszkodhattak, amelyet egy átlagos osztrák hivatalnok előző pályája során szerzett. Kétség esetén úgyis megkérdezték az udvari kamarát, amelynek legalább prokurátora volt. De ha az igazgatóság utasításokat adott, ítéleteket hozott és bírált felül, kényszerítő apparátusra is szüksége volt. A budai és pesti törvényszolgának az adminisztráció prófosza (Landt-Profoss) felelt meg. A tisztség természetesen Alsó-Ausztriából származott, ahol 1600-ban két „országos prófosznak" adtak szolgálati utasítást. Hivatásukat ugyanolyan megvetés kísérte, mint a törvényszolgákét, s a század derekán a kormánynak külön rendelkezéssel kellett gyermekeiknek a céhekbe való felvételét biztosítania.

6 Az adminisztráció mellett Moser János György töltötte be a Landt-Profoss, illetve a kilencvenes évek derekától Profoss Leuthenandt tisztét; név szerint 1691-ben említik először és 1700-ban utoljára, ami 2 Magyarország története 1/2. (Bp. 1957.) 227—228. 3 Holub József nagybecsű tanulmánya Tolna megye újjászervezéséről sajnálatos módon kéziratban maradt. 4 KA Hofb. 1696. február, no. 4, 1697. január, no. 7. Ezekre Nagy István volt szíves figyelmeztetni, akinek a kamarai adminisztrációról készülő ismertető leltárától a hatóság első átfogó leírását várhatjuk. 5 Tagányi Károly : A budai kamarai jószágkormányzóság hivatalai 1686—98-ig. MGtSz 1897, 411—413. 6 Suttinger i. m. 627. vö. Pr. Cr. 59. art. 4. §: Rumorum magistris, qui vulgo Profos dicuntur . . .