Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
kiegyenlítését, mire ez spanyolnáddal verni kezdte. A legény nemcsak a kardját ragadta meg, hanem beszorította Dörr szabómester udvarába, s onnan csak két vértes szabadította ki. Ezek persze a hadbiztos mellett vallottak, s a legény kétszer is áristomba került; Trost még azt is megtagadta, hogy „egy ilyen jómadárral" szemben a bíróság elé álljon. Arabiátus szabólegény kifogása, életének védelme (natürliche Lebens Defension), sikeres bizonyítás esetén súlyos büntetéstől menthette meg őt. 495 Ugyancsak bizonyítani kellett két mészáros testi sértési perében azt a tényt, hogy a karddal vagdalkozó alperes fel is húzta a pisztolyát; itt ez hozakodott elő azzal a kifogással, hogy a „szokása szerint" lövöldöző felperestől féltében nyúlt fegyverhez, de láthatóan még bizonyítani sem engedték. 496 Amennyiben a bíróság meggyőződött arról, hogy a megvert vagy megsebesített felperes adta az első ütést, dobott követ az alperes szobájába, vagy legalábbis szidalmazta őt, marasztalása nem terjedt túl a felcser (borbély, fürdős) költségének megfizetésén. Ilyenkor tehát a felelősség megoszlott a verekedő felek között, s a tanács határozata szerint a megvert felperesnek „el kellett viselnie a fájdalmat", sőt a különösen szájas asszonyt még vasraveréssel is megfenyegette. 497 Ha azonban a hiba teljesen a panaszosra hárult, még rosszabbul is járhatott. Nemcsak egy más házába berontó török rabnak vagy a Kecskeméti kapu őrével erőszakoskodó szolnoki szolgának lett a kapott seb a büntetése, hanem a nádpálcával alaposan fejbe vert Stublanz pesti polgárnak is, akit a tanács a veszekedés kezdeményezésében talált hibásnak. 498 Sőt a kivont karddal rátörő szaktársát fejbe verő boltossegéd védelem címén mentesült, panaszt emelő ellenfelét pedig három napi áristomra ítélte a tanács. 4 " A jogos védelem bizonyításának meghiúsulta esetén természetesen az alperes nem menekült a gyógyítási költségtől, sőt pénzbüntetést is kapott. így járt Jarsina császári puskamúves, aki Wotgy András budai szabó orrát állítólag véletlenül (vngefehr) harapta le, vagy Kirchoffer lókereskedő, aki pisztollyal lövöldözött, verekedett, s a Notwehr-t bizonyítani nem tudta. 500 A felelősség megosztásának szép példáját adta Pest tanácsa a párbajozó polgárok ügyében: mindkettőt tíz tallérra büntette, a látlelet költségét megosztotta, ezenkívül a kihívót a fej sebért egyébként járó fájdalomdíjtól elütötte, és csak a gyógyítást ítélte meg neki. 501 Azokból az esetekből, amelyekben a sértett nem ütötte meg, csak gyalázta az alperest, érdekes tanulságot szűrhetünk le. A gyakorlat szerint jogos védelemnek rágalmazással, becsületsértéssel szemben is volt helye ! 495 Acta iud. 1705. okt. 22. (az összes iratok nov. 6-ig); Btjkv. 1705. okt. 23, 27, IV. 910—911, V. 212—214, VI. 202—204. 496 Acta iud. 1693. dec. 4. 497 1 6 94: 1. I. fej. 42. jz.; Btjkv. 1694. dec. 3: fejbeverés Szackan-nal, I. 522— 523,11. 27; uo. 1695. márc. 18: necessario defensionis modo, I. 568—569; Ptjkv. 1697. szept. 6: die sehmerzen zu leiden, II. 57; Btjkv. 1702. aug. 30: bilinccsel fenyegetés, Hl. 531, IV. 485. 498 Ptjkv. 1689. nov. 16: török, I. 34; uo. 1700. aug. 21: Stublanz, II. 390—392; uo. 1700. szept. 3: a szolga terhe a gyógyítás . . . wegen seines Freueis, II. 402. 499 Uo. 1693. júl. 24, I. 119. 600 Acta iud. 1695. júl. 27, Btjkv. I. 608—612: az elcsúfított szabó tisztességét Jarsina költségére kiadott okiratban tanúsítják; Ptjkv. 1704. júl. 1, III. 246—247. 601 Uo. 1700. szept. 10, 17, II. 408, 412: a büntetést utóbb mérsékelték, de a kihívóé magasabb maradt.
