Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

Jellemző, hogy egy korai ügyben Pest tanácsa elhalasztotta az ítélethozatalt, míg a felperes ( !) tanúkkal nem bizonyítja az alperesre, Sünigen borbélyra kiabált lopást. Ez a sértettnek megsebezte a fejét, tehát a szidalmat csak védekezése okául hozhatta fel.

502 A gyalázkodással szemben azonban csak mértékkel lehetett jogosan védekezni. Igen tanulságos erre nézve Wabel budai lakatoslegény esete, akinek fejét és nyakát Hueber nevű társa súlyosan összeverte. Ez hiába védekezett az őt ért sértéssel, a tanács úgy vélte, hogy Wabelt részegsége miatt kímélnie kellett volna. El is marasztalta a borbély költsége, 2 ft fáj dalomdíj és 12 ft büntetés megfizetésében, majd az utóbbit gazdasszonya kérésére 9 forintra mérsékelte. Hueber az adminisztrációhoz fellebbezett enyhítésért; azt állította, hogy Bécsben az ilyen szegény iparoslegényeket hasonló esetben csak fél tallérra büntetik, neki viszont a fürdős és a strázsamester követelését is meg kell fizetnie. A kamarai igazgatóság leiratára a város megindokolta álláspontját. Hamisnak jelentette ki a bécsi analógiát, hivatkozott az országos jogra és a kihirdetett tilalom 12 talléros büntetésére. Felvetett kérdésünk szempontjából azonban ez a legfontosabb: a tanács szerint a részeg sértett szidalmainak megtorlására elég lett volna néhány ütés a hátára, az életveszélyes sérelem sok volt; Hueber tehát nem hivatkozhatik a jogos védelemre, hiszen cselekménye erőszakos támadás (violentus aggressus) volt.

503 Nem sokkal előbb, a Wilfersheim karját eltörő Cammerlohr fuvarost ugyancsak Buda tanácsa nagy összegre, 100 tallérra büntette meg, és lefizetéséig áristomba ültette, mert a jogos védelem határait rendkívüli módon túllépte (limites defensionis enormiter excediert).

50i Ezeket a határokat írta körül a város a Wabel—Hueber ügyben. A felelősségnek sajátos, a tanácsok osztályszemléletére nagyon jellemző szabályai érvényesültek abban az esetben, ha a testi sértés gazda és cseléd, vagy mester és legény között esett meg. Egy ismeretlen kimenetelű perben a gyalázásért és verésért elégtételt kereső kőműveslegénnyel szemben mestere, Kirchmayr Jakab azzal védekezett, hogy lopásért fenyítette meg a panaszost.

505 Ugyanezt hozta fel Weinschenkh János a pesti tanács előtt, de hozzátette még, hogy a félholtra vert, összevissza szurkált és égetett török kislány az ő rabnője, aki hatalmában van. Az ügyben a pesti plébános lépett fel a kikeresztelkedni szándékozó lányka nevében; ő fizette meg a gyógykezelő borbélyt is. A tanács nem osztotta az alperes álláspontját, s a gyógyítás díján kívül fájdalomdíj ós költség fizetésére is kötelezte.

506 A szadizmus nyilván túlment a gazdái fenyítés egyébként szélesen értelmezett határán. De ugyancsak a pesti tanács vetette áristomba Suchentrunkh szolgáját munkájának abbahagyása miatt, pedig a gazda verte meg őt és feleségét egy marha elszabadulása címén.

507 Buda is igen alacsony összegekkel 502 Uo. 1688. márc. 18, I. 1. 503 Btjkv. 1701. jún. 25, 28, ni. 408—409, IV. 319—320; KA Besch. Pr. VH. vol. 1701. júl. 8, Hueber itt elintézett beadványa KA Buchhalt. Acten 3836. fasc. no. 92. (júl. 18-i téves kelettel); a város felterjesztése uo. no. 91, Acta adm. cam. 1701. júl. 15. 504 L. IV. fej. 277. jz. 605 Acta iud. 1688. aug. 1. 506 Ptjkv. 1692. nov. 28, I. 80—81. 5°7 Uo. 1694. márc. 16, I. 157.