Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
egyezik a fentivel: az átadás megtörtént, a kocsmáros a dolog urává lett, s ezért a kár az ő terhére esik (res suo domino pereat). 160 Mindezek az ítéletek arra vallanak, hogy a római jogban az ügyletkötés utáni vétlen kárt a vevőre hárító szabály (periculum emptoris est) városainkban már helyt adott az Optk-ba is bekerült tételnek, mely a veszélyt az átadás időpontjától kezdve vitte át reá. 161 Az áru átadásának a kikötött mennyiségben kellett történnie. A budai gyakorlatban nemegyszer fordult elő panasz megrövidítés vagy hamis mérték használata miatt ezüst, gyapjú vagy hús eladásánál. Az üyen esetekben a kártalanításnál fontosabbnak tekintette a tanács a tettesek megbüntetését a Pr. Cr. 89. cikkében szankcionált mértókhamisítás címén. 162 Pest hatósága is így vélekedett; jogkönyvtervezete a hamis mérték használóit minden egyes esetben 6 forintra kívánta megbüntetni, amihez a hamis mérték összetörése is járult; ha pedig valaki igaz mértékkel rövidítette meg a vevőt, 2 tallér büntetést szabott reá. 163 Mennyiségi kifogást tett Hofer Ferenc is az adminisztráció és a pesti tanács előtt; azt állította,hogy a neki eladottak közül a tizenhatodik ökröt az eladó visszatartotta, sőt Fodor Gergelynek el is adta. A hatóság előbb zárolta az ökröt és a vételárat is, majd amikor az eladó kellő tanúbizonyságot hozott az 0 jellel ellátott ökör eredetére és Fodor tulajdonjog felperest elutasította. A vételár esetleges csökkentéséről a jegyzőkönyv nem emlékezik meg. 164 Kifogásként hozta fel hasonló észrevételét a szegedi eladó részéről a tetemes vételár megfizetéséért perbe fogott János deák és Selenka János; nemcsak a kötelezvény hiánya miatt tartották ezt vissza, hanem azon a címen, hogy az eladó, Kis György ispánja a szerződést megszegve egy marhát nem adott ki. A tanács azonban fizetésre kötelezte őket, mert ezt idegen tartozásért nem tagadhatják meg. 165 A teljes mennyiség kipótlásán kívül kártérítést is követelt Bürgl Joachim Huss Lukács festőtől, aki a kikötött ezer mérő gabona helyett csak 664 és fél mérőt szállított neki Vácra. Kára onnan származott — úgymond — , hogy a hajósmester és legényei hiába vártak, a hiányzó mennyiséget máshonnan drágábban kellett megvennie, s a közvetítőnek is fizetnie. Az alperes azt vitatta, hogy a nagyobb váci mérő szerint szállított, így igazában 679 mérőt teljesített, a többinek teljesítésében az eső akadályozta meg, s a pénz egy részét visszaadta. A pesti tanács valóban csak az általa elismert hiány, közel 34 forint megfizetésére kötelezte, és a zsidó üzletember kárigényét elutasította. 166 Bürgl az adminisztrációhoz fellebbezett, de ennek mindössze újabb bizonyítás lefolytatása lett az eredménye. Huss megfizette az ítéleti összeg felét, s a másikat is meg kellett adnia; 160 Int. a. a. nr. 653. (1702. nov. 26.) 161 Személyi i. m. II. 103—104. 162 L. a IV. fej. 197—200. jegyzetnél. 163 Pars II. tit. VII. art. 8. 164 KA Besch. Pr. 1696. júl. 16, IV. vol. 20v fol.; Ptjkv. 1696. júl. 27, aug. 24, I. 383—384, 392—393. 165 Uo. 1699. aug. 7 II. 250. 166 Uo. 1701. máj. 31, II. 527—530; KA Mem. u. Anbr. 123 B. — A pesti tanács már május 6-án támogatta Hüsst bizonyítékainak beszerzésében, Corr. buch II. 312.
