Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
csak addig kapott 14 nap haladékot, amíg oltárképét befejezi. 167 Nincs nyoma, hogy az adminisztráció elismerte volna Bürgl igényeit. A per érdekes annyiban is, hogy az adós késedelme mentségéül lehetetlenülésre hivatkozott benne. Az eladó ezenkívül szavatossággal tartozott az átruházott jogért és az áru hiányaiért. Demetrovics Nedelkó ügyében, aki kikapós feleségét bezáratta, majd az általa elherdált ingóságokat vissza akarta perelni, a kancellária mindkét városhoz leiratot intézett; ebben többek között az ingók vevőivel szembeni igényt azzal támogatta meg, hogy „az idegen jószágok vevőinek óvatosaknak kell lenniük". 168 Azt a városok mégsem engedték meg, hogy valaki lopott holmit adjon el. Pesten egy vargalegény panaszt tett József tanító ellen, hogy ennek leánya lopott inget adott el neki, s ezt ingyen vissza kellett adnia. Tanút hozott rá, hogy a vételkor kétségei voltak, de a tanító szavatolt érte (guetgesprochen). Az ítélet nem maradt fenn, de kétségtelenül marasztaló volt; a tanítót mindenesetre becsukták, mert gorombáskodott a tanúval. 169 Sokkal többször fordult elő, hogy a vevő az áru minőségében talált hibát. Pap Gergely pl. azzal vádolt egy szécsi embert, hogy saját borára fogadott el pénzt tőle, de rosszabbat hozott; ez azzal védekezett, hogy együtt kóstolták meg a bort, s a vevő beleegyezett a három hét múlva történő szállításba. A tanács annyira elfogadta a védekezést, hogy a fizetésre kötelezésen kívül még pénzbüntetést is rótt ki Papra, mert a törvény előtt hazudott. 170 Nagyobb üzletet kötött Räbel osztrák adótiszt Bürgl Sámuellel; másfél forintjával 1600 mérő gabonát vett tőle azzal a feltétellel, hogy jó állapotban hajójára szállítja. Ez meg is történt, de öt napon belül befülledt a gabona; a vevő pártatlan szemlót kért. Buda tanácsa 6 péket és 4 molnárt hallgatott meg, akik készek voltak eskü alatt vallani, hogy az áru „kein authentisches getraydt seye". A pékek céhmestere, Wurmb kijelentette, hogy ha atyja vagy fivére adna neki ilyet, az se volna tisztességes eljárás. 171 ítéletre itt nem is kerülhetett sor, de Räbel nyilván sikerrel védekezett az eladó követelésével szemben a maga fórumán. A kellékszavatosság kérdésével a pesti jogkönyvtervezet is foglalkozott. Ha a vevő jól ismerte vagy ismerhette a vásárolt dolgot, fizetnie kell; ha azonban a hibát érzékeivel nem észlelhette, csak később jött rá, még átadás után sem kell a vételárat megfizetnie, s az eladót a dólusért még külön meg lehet büntetni. 172 Leggyakrabban a lóvásárnál került sor a kellékszavatosság elbírálására. A jogkönyv úgy rendelkezett, hogy a ló adásvételétől el lehet állni, ha e négy hibája van: lopott, rühes, hátrafelé menő, vagy „lunaticus". 173 A városok gyakorlata is ismerte a főhibákat (Haubt 167 KA Mem. u. Anbr. 123 B, 136 B, 1701. jún. 27, 28, aug. 5; Ptjkv. 1701. jún. 29, 1702. jan. 27, 544, DJ. 13. 168 OL Kane. Cone. Exp. 1708:4,10 ex Sept. Az ügyet 1. IV. fej. 98. jz. 169 Ptjkv. 1691. márc. 3, I. 45. — Az osztrák joggyakorlat elsősorban a jogszavatosság (Schirmung) szabályait dolgozta ki, Suttinger i. m. 759—763. 170 Ptjkv. 1691. jan. 30,1. 42—43, vö. IV. fej. 241. jz. A név a jegyzőkönyvben Bab Gergel. 171 Corr. mag. 1701. aug. 3; Btjkv. III. 423—424,IV. 340—342. 172 Pars II. tit. VD. art. 4. 173 Uo. art. 3.
