Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
a hirdetmény szerint nem bizottságnál, hanem Morellinél kellett 8—14 napon belül jelentkezniük. 400 A csőd tárgyalásánál főként a hitelezők sorrendjét kellett eldönteni. A Mosel-javaslatban felsorolt esetekre sajnos alig találunk példát, talán leginkább az asszonyok hozomány- és kelengyekövetelésének törvényes zálogjogát érvényesítették. 401 A nem kiváltságos hitelezők között azonban a javaslatban is olvasható elv szerint döntöttek: az előbbi jogszerzés a kielégítésben is elsőbbséget biztosított. A híres pesti kereskedőt, Brean Móricot pl. egy bécsi hitelezője a szállított áruk vételára fejében jelentős összegért perelte. Az adós azzal védekezett, hogy más hitelezőitől több éves haladékot kapott, s az ő kárukra nem akar teljesíteni; ha nagyon megszorítják, inkább bírói kézre adja üzletét. A felperes hangoztatta, hogy mivel ő az első igénylő, elsőséget is kíván a többiekkel szemben, s ezt kérésére jegyzőkönyvbe is vették. Brean valóban kénytelen volt csődbe menni, s egy másik bécsi hitelezőnek néhány hónap múlva támasztott követelését már ennek tárgyalására utalták. 402 Buda is azért ismerte el Bürgl Sámuel elsőségét egy kis összegű követelésére, mert ez priori tempore keletkezett, s az elsőségről Keppeler, az immár városi telekhivatal vezetője, élőszóban ( !) biztosította is. 403 A felsorolt példák csekély száma és a látható bizonytalanság arra vall, hogy a telekkönyv átvétele előtt a városoknak nyilván nem volt még módjukban szüárd gyakorlatot kialakítani ezen a téren. Sokkal sűrűbben fordult elő természetesen a hagyatéki eljárás. Buda első tanácsülési jegyzőkönyve teljes hagyatéki leltárakat tartalmaz. 404 A kamarai adminisztráció 1694 májusi utasítása 7. pontjában a hagyatékok gondos leltározására figyelmeztette a várost. 405 Az eljárás első kérdése az illetékesség volt. Ebben a tekintetben az adminisztráció is következetesnek bizonyult. Amikor tisztviselője, Reyer Mihály Gábor a Knobsdorff-örökösöktől — az örökhagyó kezességvállalása címén — 50 forintot követelt, a budai tanácshoz utasította: itt kellett „der Ordtnung nach" keresetét szorgalmaznia, és az ítéletet megkapnia. Az ügy csak fellebezés útján került ismét az igazgatóság elé. 406 Az elvet még világosabban mutatja meg a Budán elhunyt Gianone stukkátor hagyatékának ügye, melyet a tanács a végrendelet publikálását elhárítva, Pest hatóságához tett át, mert itt volt Gianone lakóhelye és polgári háza. 407 Buda tanácsa özvegy Feichtinger Mihálynénak a hagyatéki tárgyak kiadására irányuló keresetét is elhárította magától, 400 Acta iud. 1695. aug. 19. 401 L. V. fej. 586. jz. 402 Ptjkv. 1701. szept. 16, dec. 3, II. 568—569, 596. 403 Btjkv. 1706. dec. 10, VI. 393, VII. 197. — Korábban Szemerédi Benedek lelkiismeretére vallotta, hogy melyik hitelezőjétől kapott előbb kölcsönt, 1. fent 354. jz. 404 Pl. Kneisslné Mária Orsolya, Btjkv. I. 76—78, Marco Veronese, uo. 82— 84, 201, Hochpichler bencés, uo. 136—138, Schrodsedl Orbán, uo. 448—450. 405 L. I. fej. 41. jz. 408 Acta adm. cam. 1697. nov. 27, 1698. ápr. 8; KA Besch. Pr. 1697. dec. 12, IV. vol. 110 fol. — Hasonló állásfoglalás a Rauch-ügyben, KA Exp. 1689. máj. 26, és Acta adm. cam. aznapról. 407 Acta iud. 1701. máj. 16.
