Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
adminisztráció és a két város már csak akkor honorálta, ha a letartóztatott személyek — mint a Zandl- és a Papolaskovics-perek bűnrészesei — az, ítélettel még le nem zárt eljárás addigi eredményei szerint ártatlanoknak bizonyultak. 131 Teljesen még el nem oszlatott gyanú arra indította a tanácsot, hogy az első kezes mulasztása esetére egy másodikat is megkívánjon; így a lólopással gyanúsított huszárért a zsámbéki tiszttartó és Groff Kristóf mészáros is kezességet vállalt. 132 Legjellemzőbb az emberölési ügybe keveredett Herold pesti patikus szabadlábra helyezése. A gyorsan lefolytatott kihallgatások után Pest tanácsa ítélet javaslatot terjesztett elő. A bécsi kamara ítélete ugyan még egy jó esztendeig váratott magára, de az adminisztráció már a bűntett után kb. két héttel elrendelte, hogy cautio de sistendo iudicio mellett bocsássák szabadon. Ezt azzal indokolta, hogy Herold mint bűnrészes nem büntethető halálai, tekintélyes polgár és tanácsbéli. A két polgár írott biztosítéka mellett szabadlábra helyezett Herold ugyan még nem menekült meg a büntetéstől, de legalább jobban gondoskodhatott védelméről. Kezeseit csak büntetésének kitöltése után nyilvánította a város feloldottaknak. Más ügyekben a kezesek csak bizonyos ideig, vagy határozott összeg erejéig vállaltak felelősséget. 133 A kezességen kívül volt még egy lehetősége a gyanúsítottnak arra, hogy elkerülje az áristomot: az egyházi menedékjog. Amit megtudunk róla, újabb bizonysága annak a ténynek, hogy ez a koraközépkori eredetű intézmény hanyatlásának utolsó stádiumába lépett. Az egyház azonban ragaszkodott hozzzá, és csak Mária Terézia 1776-i rendelete következtében szűnt meg. 134 A két város gyakorlatában is Nedeczky pesti apátplébános panaszából kapunk hírt róla. Ő több bagatell sérelme között az adminisztrációhoz fordult azért is, mert a magisztrátus a plébánia kapujából 15 lépésre hurcoltatta el az ott menedéket keresőt (ad assillum fugientem), s az ő tiltakozására ügyet sem vetett. A tanács hónapokkal később tett jelentésében így védekezett: az erőszak nem egyházi funduson történt, csak annak közelében; az éjjeli őr elfogott egy bekísérés közben megszökött sótolvajt, aki a plébánia felé szaladt, de kapuján nem lépett be. 135 Az esetből világosan következik, hogy a tanács elvben elismerte a menedékjog fennállását, de igyekezett meggátolni a vele való élést. c) Szakértői szemle (Pr. Cr. 25. c.) Az osztrák büntetőkódex az emberölés és testi sértés eseteiben úgy rendelte, hogy a holttestet vagy a sebesültet minél előbb vizsgálják meg az L. IV. fej. 20, 183—184. jz., hasonló uo. 102, 171, 185. jz. 1 32 Btjkv. 1G94. aug. 4, I. 503—504, II. 6. Hasonló ügyben Sunkó Jurkóért két megyei tisztviselő állt jót, szövege Corr. buch 1701. dec. 24, II. 385. 1 33 L. IV. fej. 36. jz.; hozzá Ptjkv. 1696. máj. 18: a kezeseket. . . gerichtlich losgesprochen vnndt versichert gemacht, I. 365. — Kezesség negyedévre halált okozó testi sértésnél: uo. 1703. szept. 8, IH. 208; 400 ft erejéig véletlen emberölésnél: uo. 1703. okt. 19, IH. 219. 1 34 Bónis György : Első törvényeink sorsa és az egyházi menedékjog. Regnum jggg 1939 96 135 Int. a! a. nr. 526 (1701. máj. 23), Corr. buch II. 370—372 (1701. okt. 25).
