Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

I. fejezet. Buda és Pest joghatóságának fejlődése 1686—1708 között

a kamarai adminisztrációhoz húzott.

108 Csak olyanok sírták vissza az elmúlt időket, mint Lehner Mihály pesti tanácsos, aki kamarai bizottsági kinevezésének köszönhette 1698-i bíróságát, és egy évtizedre rá letéti összeg elsikkasztásáért — szerinte ártatlanul — áristomba került. Proberger bíró nem is mulasztotta el őt a telekkönyv kamarai vezetésének hátrányairól kioktatni.

109 A kiváltságlevelek kieszközlése utáni új helyzetben a két város joghatóságának ügye ellentmondó érdekek kereszttüzébe került. Azok az udvari dikasztériumok, amelyek irányításukért versengtek, természetesen valamennyien a Habsburg gyarmatosítás érdekeit képviselték, csak a központi szervek a Lipót abszolutizmusára jellemző nyers kíméletlenséggel és közvetlenül, a magyarnak nevezett kormányszékek pedig egy árnyalattal finomabban és közvetve. Közrejátszottak itt a szolgálati ágak hatalmi törekvései, presztízskérdések, és alkalmanként még egy-egy, népétől teljesen el nem szakadt, magyar hivatalnok jó szándéka is. Az egyik legdöntőbb tényező azonban a Rákóczi-szabadságharc állása volt. Buda és Pest tudvalevően mindvégig megmaradt a labanc táborban, s ezért nemcsak a kuruc hadak műveleteitől szenvedett, hanem hűsége „jutalmául" még a császári katonaság fosztogatásától és erőszakoskodásától is.

110 De az egyébként nem túlságosan messze tekintő bécsi kormányzás felismerte, hogy megmaradt híveinek annál inkább kell kedveznie, mennél fenyegetőbb számára a kuruc szabadságharc. Budának a császárvárosban tartózkodó küldöttei, Mosel és Baitz találóan fejezték ki ezt az összefüggést; 1707 októberében azt írták haza a tanácsnak, remélik, hogy amikor a magyarok jól tartják magukat, a városokat nem fogják megrövidíteni jogaikban.

111 Eleonóra 1711-i kiváltságleveléig azonban még fáradságos út vezetett. Az adminisztráció — láttuk — nehezen tudott lemondani a két város fölötti hatóságáról; annál kevésbé, mert ez eddig kizárólagos volt. Már a kezdet kezdetén, 1687 őszén írta Werlein inspektor a szepesi kamara igényeiről jelentést tevő szolnoki jószágigazgatónak, hogy ez a szerv éppen úgy közvetlenül az udvari kamarától függ, mint maga a budai igazgatóság, s a (pozsonyi) magyar kamarának egyikhez sincsen semmi köze.

112 Később Vanosi Lőrinc székesfehérvári harmincadosnak adott olyan utasítást az adminisztráció, hogy bizonyos ökrök elvétele miatti perben ne ismerje el Hevenesy nádori ítélőmester hatáskörét, hanem tartsa magát a kamarai szerv ítéletéhez.

113 Láttuk, milyen határozottan utasította el a tárnoki szék próbálkozásait is, melyek a két város meghívásában nyilatkoztak meg. Sajátos volt a magyar kancellária helyzete, mely végtére is az uralkodó 108 Ptjkv. 1708. márc. 18, m. 467—469: ohne dem vorhin an die Löbl. Administration gehänget

... 109 Uo. 1708. jún. 1, DJ. 480—481; Lehner itt a fellebbezési lehetőség hiányát panaszolta fel abban az esetben, ha valakit tórium ér. 110 'Wellmann Imre : A Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó iratok a Budapesti 1. sz. Állami Levéltárban. LtK 1954, 211—221. 111 Corr. mag. 1707. okt. 24 (az okt. 19-i levél). 112 KA Exp. 1687. szept. 6. 113 KA Besch. Pr. VILI. vol. lit. V. 1703. máj. 23. A magyar szervektől való elzárkózásra 1. még Takáts Sándor : A régi Magyarország jókedve (Bp. é. n.) 361.