Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

III. fejezet. Eljárásjog

Az adminisztráció még a kiváltságlevél esztendejében is megmaradt a fenti álláspontján; igaz, polgári perben, Bürgl és Ecker kölcsönös követelése tárgyában újra kimondta a zsidó mentességót a városi juriszdikció alól.

49 Eszerint a két kiváltságlevél, amely „bármely nemzetiségű, nevezetesen rác és zsidó" lakosokra is megállapította a városok joghatóságát, az utóbbiak tekintetében jogkiterjesztést jelentett. Mihelyt az ellenkezés első hulláma elcsitult, és a városok a telekkönyvet is megkapták, Buda tanácsa sietett felszólítani a zsidókat, hogy hatóságuknak őt ismerjék el, és üzletük bezárásának terhével többé ne fizessenek védelmi díjat az adminisztrációnak.

50 Egy konkrét ügy kapcsán 100 tallér pénzbüntetéssel fenyegette meg a Natl-örökösöket, ha a városi tanácson kívül más bírósághoz mernek fordulni.

51 1707-ben a tanács egyhangú határozattal felhívta Hirschlt és társait, hogy boltjuk bezárásának terhével jelentsék ki a városi joghatóság alá tartozásukat,

52 amikor azonban a szankció alkalmazására sor került, az adminisztráció erőszakkal felnyittatta a boltokat, a lakásukra küldött végrehajtókat pedig a tábornok kergette el.

53 Volt tehát rá oka a városnak, hogy Pfeffershovennel szemben a zsidók fölötti juriszdikcióját is védelmezze.

64 Az ilyesféle viták lezá ását jelentette az a tény, hogy a nagy kiváltságlevelet kiegészítő 1711. augusztus 28-i privilégiumban Eleonóra régenskirálynő megerősítette — többek között — Budának a zsidók fölötti joghatóságát is.

55 A kamarai adminisztráció személyzete fölött ugyancsak nem volt joghatósága a városi tanácsnak. Jellemző eset fordult elő 1698-ban. Budán a kamarai igazgatóság és a városi polgárság közt kiélesedő ellentétek, s az ezekkel összefonódó Unger—Bösinger viszály idején, Kränzer Gábor kamarai regisztrátor összeszólalkozott Krempl Tóbiás pékkel, a tanács tagjával; a régebbi szóváltás és üzengetés eredménye az lett, hogy az adminisztráció tisztviselője a tanács ellen ennek ülésén fakadt szidalmakra, a harcias pék viszont azonmód kardra hívta ki őt. Bösinger polgármester, akinek régi számadása volt Krempllel, sietett az adminisztrációnak javasolni a pék tanácsosságától való felfüggesztését; a megsértett tanácsbeliek azonban nem nem tehettek mást, mint hogy Kránzertől az adminisztráció útján kértek elégtételt. A tanács, miután ismételten hiába sürgette a sérelem jóvátételét, kénytelen volt megelégedni azzal, hogy ezt írásban viszonozza. Kränzer — úgymond — képtelenné vált arra, hogy egy testületet megsértsen, és így tulajdonképpen maga csapta szájon magát. (A tanács itt a nyilvános megkövetés szertartására utalt.)

56 Még súlyosabb sérelem érte nem sokkal 49 Btjkv. 1703. máj. 18, III. 637, IV. 628; Acta adm. cam. 1703. jún. 6; KA Besch. Pr. VIII. vol. litt. O, P, 1703. máj. 23, jún. 4, 11; előzménye Btjkv. 1703. máj. 18, III. 637, IV. 628, Acta adm. cam. 1703. jún. 6. 50 Btjkv. 1705. nov. 16, IV. 921, V. 230, VI. 215. 51 Uo. 1706. aug. 13, VI. 341, VII. 141. — Az udvari kamara az év novemberében a kamarai zsidók védelmére kelt, 1. Büchler i. m. 189. 52 Btjkv. 1707. nov. 23, 29, VI. 563, 566, VII. 392, 396. 53 Corr. mag. 1707. dec. 4. 54 L. I. fej. 129. jz. — 1708-ban a haditanács utasította a tábornokot, hogy a zsidókat többé ne védje meg a város ellen, 1. Büchler i. m. 190. 65 Uo. 194—195; Pásztor i. m. 193. — A cigányok fölötti joghatóság kérdése csak elvétve merült fel, 1. I. fej. 129. jegyzetnél. 66 KA Besch. Pr. 1698. ápr. 14—jún. 16, V. vol. 30—30v, 33v, 40v, 47v fol.; Acta adm. cam. 1698. ápr. 25, itt az idézett jún. 23-i záróirat is. 5 Bonis: Buda és Pest bírósági gyakorlata. 65