Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

pírok bemutatása ellenére is azt kívánta tőle: írjon az asszonynak, s e követelését megfelelő formában bizonyítsa (liquidiren). Addig azonban megengedte, hogy Reyerék majdnem pusztán álló szőlejét biztosítékul művelhesse.

147 A váltót a vele nyilván többet foglalkozó zsidó üzletemberek már maguk is kibocsátották. Leitersdorfer Hock pl. 387 forintot követelt Lehner János pesti ácstól, melyet fa vásárlására, Bürgl Sámuel váltójára adott neki Bécsben. Az alperes két elismervényt (

schein) mutatott fel igazolására. A felperes azonban kijelentette, hogy ha be tudják bizonyítani, miszerint akár egy krajcárt is kapott e követelésére, büntetésül ezer forintot fizet a szegények javára.

148 Mindezek az esetek csak egy később nagyra hivatott intézmény első élet jelei, nem kialakult váltójogi gyakorlat bizonyítékai. e) Haszonkölcsön A városokban pezsgő üzleti forgalomban aránylag ritkán került nem helyettesíthető dolog ingyenes használatba adásából (commodatum) származó per a bíróság elé. Ezek az ügyek vízi vagy szárazföldi szállítóeszközök (hajó, kocsi stb.) haszonkölcsönbe adásából eredtek, s a kereseti követelés rendszerint kártérítésre irányult. Weinschenk pesti polgár azzal a panasszal fordult a tanácshoz, hogy özvegy Donaininénak 8 napra kölcsönzött egy hajót, de ez három hétig használta. Közben beállt a jég, és a hajó az olvadáskor elszabadult; pénzbeli kártérítést kért. A per folyamán a felperes értesítést kapott, hogy hajóját a hajdúk felfogták, és most már csak a nekik járó 12 forint költséget kívánta az özvegytől. A bíróság a költségeket megosztotta közöttük, és még a hajó visszaszállítását is a tulajdonosra hárította.

149 Hasonló követeléssel lépett fel ugyanott Szarka Máté a ladikját tönkretevő Leeb Pál pesti hajósmester ellen. A tanács egy másik csónak szolgáltatására kötelezte, s ennek érdekében őrizetbe is vette. Az adminisztráció helyt adott fellebbezésének, s a város két hajóácsot küldött ki a ladik megvizsgálására. Javaslatukra a tanács elrendelte, hogy a felperes vigye próbaútra a közben helyreállított ladikot; ha azonban nem bizonyul használhatónak, az alperes adjon helyette másikat.

150 Ebben a határozatban már tisztán jelenik meg a haszonkölcsönbe vevő felelőssége az okozott károkért. Ugyanez az elv jutott érvényre a kocsi haszonkölcsönével kapcsolatos ügyekben. Szegedi Mihály előadta, hogy míg ő jobb bevásárlás végett Jászberényben maradt, társa, Sunkó György elhajtott az ő kocsijával, és megígérte, úgy vigyáz rá, mint a sajátjára. Hogy, hogy nem, utóbb nem tudta visszaadni a kocsit, sem a felperes két lovát, pisztolyát és kisebb értékeit. Követelését, 65 forintot azonban az alperes nem akarta elismerni, sem megtéríteni; a pesti tanács áristommal próbálta jobb belátásra bírni. Végre 147 Btjkv. 1707. ápr. 12, VI. 458, VH. 271—272. 148 Ptjkv. 1707. jún. 21, HL 425—426. — Leitersdorferék és Bürgl Sámuel társas viszonyára 1. Büchler i. m. 199. 149 Uo. 1692. dec. 19, 1693. febr. 11, I. 83, 87. 150 Uo. 1701. márc. 8, ápr. 12, II. 498, 509; KA Besch. Pr. 1701. márc. 24, VII. vol. 84. fol.