Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

,,világos", így beszámításnak van helye. Az adminisztráció az illetékesség alapján, többszöri sikertelen felhívás után, úgy döntött, hogy Bürgl az ő joghatósága alá tartozik, tehát a ladik-ügyben oda utasítsák, viszont a cinöntő ellen szolgáltassanak neki igazságot.

98 Bürglhöz hasonlóan tiltakozott később Wilfersheim is a pesti tanácsülésen, hogy adósa, Kundorff budai bognár az ő világos követelésével szemben mindenféle nem bizonyított igénnyel áll elő, s így megakadályozza kielégítését. Pest tanácsa azonban nem volt hajlandó zárolni Kundorff borának a főkamarásnál levő árát, hanem Budára terelte át az ügyet.

99 Simán ment viszont a beszámítás Juvenelliné említett 227 forintos követelése és adósa, Mäzinger házbérigénye között.

100 Az adós, ha már semmüyen más kifogást nem tudott tenni, legalább hosszabb haladékot remélhetett a szűkös vagyoni helyzetére vonatkozó eskü letételével. Ilyet ajánlott fel Sipkovics komáromi rác az illetékesség kapcsán már megtárgyalt ügyben Kumria rác apácának, aki 40 dukát tartozására mindössze 20 forintot (annak negyedét) tudta ígérni törlesztésül. De mivel nem volt hajlandó megesküdni, hogy nincs aranya, ezüstje vagy gyöngye, vallomásáig áristomba tették. Csak Csernovics pátriárka közbenjárására engedték szabadon, másfél év múlva azonban végrehajtás terhével fizetésre kötelezték.

101 A pervesztes adós rendszerint egyezségre lépett hitelezőjével, hiszen különben a vagyoni végrehajtás, illetve az áristom fenyegette. Buda betelepítésére jellemző, hogy Sigl iglaui polgár 1686 októberében budai ház építésére adott 310 forintot Hellmanseder zelli polgárnak. Két év múlva már mint budai lakos követelte vissza adósától, s ez kézfogással is (mit Handt und Mündt) vállalta évi 50 forint törlesztését, letartóztatás terhével.

102 Andocsi András egy éven belül négy részletben, esküvel ígért teljesítést a tabáni templomnak, és kész volt bármikor bíróság elé állni.

103 Olipez András atya, egykori jezsuita superior Ungerrel szemben fennálló teljes 200 forint tartozásának megfizetését ígérte meg, ha a fele összegről nem tudja felmutatni Kollonics bíboros nyugtáját.

104 A hitelezők tehát igyekeztek a lehető legnagyobb biztonságot megszerezni arra nézve, hogy hozzájutnak pénzükhöz. Mind a szerződési, mind az ítéleti követelés biztosításának gyakori módja volt a kezesség, és már lassanként ismertté lett eszköze a váltó. A több hitelező fellépése esetén lefolytatott csődeljárásról az eljárásjogi részben volt szó. 98 Btjkv. 1703. máj. 18, III. 637, IV. 628; KA Besch. Pr. VIII. vol. litt. P, 1703. máj. 24, jún. 4, litt. O, 1703. jún. 11; Acta adm. cam. 1703. jún. 6; vö. fent az 59. jegyzetnél. Az utónevet az iratok nem említik, de a kamarai védelem alapján valószínű, hogy itt az ócska ruhával és vassal kereskedő Bürgl Joachimról van szó, 1. Büchler i. m. 199. 99 L. fent 75. jz. 100 L. fent 87. jz. 101 Ptjkv. 1693. ápr. 17, 1694. aug. 27, I. 106, 210—211; vö. III. fej. 87. jz. 102 Acta iud. 1688. okt. 18, Btjkv. I. 28—32. 103 Uo. 1698. aug. 27, II. 351. 104 Corr. mag. 1691. febr. 17, Btjkv. I. 245—246. Az ügy zavaros. — Szankció nélküli fizetési megállapodás, de 3 napos határidővel: KA Exp. 1699. júl. no. 51.