Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
latásnak vessék alá. 162 A magisztrátusnak a szabályoktól való eltérését a főhatóságok azonnal észrevétel tárgyává tették. Anna Mária többször idézett gyermekölési perében a budai tanács a nő részletes vallomása, látlelet és szembesítés alapján elhatározta a kínvallatást. A konkrét esetre illő jogszabályra, a Pr. Cr. 66. c. 4. §-ra hivatkozva ezt szabályosan le is folytatta, majd az állhatatos tagadásra való tekintettel megtette ítélet javaslatát tízévi betegápolásra bilincsben. Egy darabig elvitatkozott a város és az adminisztráció a tortúra megismétlésének kérdésén, de ezt most mellőzzük. Itt az a lényeges, hogy az udvari kamara akiállott kínvallatás alapján hozott felmentő ítéletében megrótta a magisztrátust a szükséges alakiságok (fórmalid ) mellőzése miatt. Sem a tortúrát illető közbenszóló ítéletet nem hozta meg, sem a kérdőpontokat és a válaszokat nem jegyeztette fel rendesen. Ezért figyelmeztette a várost, hogy a jövőben szorosan alkalmazkodjék az alsóausztiiai büntetőtörvénykönyvhöz. 163 A továbbiakban így is történt. A Sandtbach-féle gyermekölési ügyben a budai tanács már szabályos közbenszóló ítéletre tett javaslatot „Carpzov tanítása szerint", s az adminisztráció ezt meg is hozta. 164 A közbenszóló ítéletnek mindenesetre a gyanújelekre kellett támaszkodnia. Jellemző a városok óvatosságára ebben a tekintetben Fogarasi János ügye, aki két évi szolgálata alatt több ízben meglopta gazdáját, Sőtér Pest megyei alispánt. A pesti tanács azonban bizonytalannak találta a káiosult feljelentését, és megfelelő indicia nélkül nem akarta Fogarasit megkínozni. A kamarai adminisztráció elismerte az aggályok alaposságát; a büntetőjogászok véleménye szerint is a kihallgatás előtt kell megbizonyosodni a bűncselekmény elkövetéséről, tehát a tortúrának nem a cselekmény felderítése, hanem a terhelt szerepének tisztázása a célja. Mégis úgy döntött, hogy vonják a tortúra első fokozatai alá, mert többszörös lopásban gyanús, az Erdélyből kapott száz forintra való hivatkozása nem áll meg, és még több tolvajlást is rovására lehet írni. Egyszóval az adminisztráció megtalálta a kínvallatáshoz szükséges gyanújeleket. 166 Ugyanebben az évben utasította Buda tanácsát is arra, hogy az ökörlopáson tetten ért rácokat további cselekményeik bevallása érdekében tortúrázza meg, hiszen az indicia megvannak; később azonban — miután az ökrök megkerültek — elejtette a kínvallatást, és elfogadta a város javasolta megszégyenítő büntetést. 166 A gyermeköléssel gyanúsított, de a tettet tagadó nőknél szinte mindig sor került a tortúrára. Legpontosabban a Grasseckher Erzsébet elleni közbenszóló ítélet mondja meg, hogy „starckhe praesumptiones, et sufficientia ad torturam indicia" merültek fel ellene, ezért rendeli el az 162 L. IV. fej. 164. jz. Az adminisztráció nyilatkozata: . . . rechtens ist, quod de aliquo crimine convictus seu eonfessus pro ulteriori veritate habenda super aliis delictis torquendus sit . . ., Acta adm. cam. 1693. aug. 22. 183 L. IV. fej. 63. jz. 184 L. IV. fej. 64. jz. 165 L. IV. fej. 145. jz. A döntő rész: Cum tortura non ad liquidandum factum seu delictum, sed ad liquidationem personae adhibeatur, ideoque de ipso furto ante torturam constare debeat, siquidem illud non praesumitur, nisi probetur . . . mégis az . . . argumentum ulterioris furti inculpati licet indeterminati . . . alapján tortúrázható. AK Exp. 1697. jan. 5, no. 17. 166 L. IV. fej. 146. jz.
