Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

III. fejezet. Eljárásjog

adminisztráció. A budai tanács öt lényeges kérdést emelt ki a per anyagából, az adminisztráció ezeket háromra csökkentette; a tortúrának az volt a célja, hogy e háromra beismerő vallomást csikarjon ki a szerencsétlentől.

167 A feleségölő Modauert kizárólag arra a kérdésre nézve kellett megkínozni, hogy előre megfontolt szándékkal, vagy csak véletlenül ölte meg az aszszonyt.

168 Ha viszont a gyanújelek nem bizonyultak elegendőknek, mint a proviantliszt lopásának ügyében a bűntársak vallomásai, az igazgatóság mellőzte a vallatásnak ezt a barbár eszközét. 169 Bármilyen visszataszító és az igazságszolgáltatás célját megcsúfoló eszköz volt is a tortúra, a Praxis Criminalis részletes garanciáinak megtartása és főként a közbenszóló ítélet intézménye némileg korlátok közé szorította. Ennek jelentőségét akkor érhetjük meg igazán, ha az egykorú megyei gyakorlatra vetünk egy pülantást. Bár a tortúrát éppen az osztrák kódexre hivatkozva (ad mentem Praxis Criminalis) vették gyakorlatba, ennek a gyanú jeleket megkövetelő cikkeit mellőzték, és belátásuk szerint tortúrázták meg a tagadásban levő nemnemes alperest.

170 g) Kínvallatás (Pr. Cr. 37—40. c.) Az inkvizitórius eljárás leghatásosabb eszköze a kínvallatás (peinliche frag) volt. Hogy ennek használata már a korai években a köztudatban élt, azt a szentségtörő lopás felbujtása val vádolt Wallisch fogadós 1692 januári kérvénye mutatja; ebben az adminisztrációt arra kérte, kényszerítse vallomásra az őt gyanúba keverő Zandlt tortúra fenyegetésével vagy alkalmazásával. Ez azonban elmaradt, mert a fiú a szembesítéskor őszinte vallomást tett.

171 Egyébként a tagadó vádlottakkal szemben mindkét városban foganatba vették a tortúrát, miután a kamarai igazgatóság meghozta az erre vonatkozó közbenszóló ítéletét. Itt elsősorban a kínvallatás módját kívánjuk bemutatni. A Praxis Criminalis elég széles skálájával szemben (37. c.) a két városban nem mentek túl az első fokokon (primi gradus tortúráé), melyeket Fogarasi János pesti büntetőügye is említ, de közelebbi részletezés nélkül.

172 Ha a kódexszel összehasonlítjuk a gyakorlatot, leginkább a Pr. Cr. szerint gyengébb alkatú személyekre ajánlott négy fok közül háromnak (a hóhér, a kínzóeszközök bemutatása, hüvelykszorító) a megkötözéssel való kombinálását találjuk meg. Egyik-másik ügyben elegendőnek bizonyult a tortúrával való fenyegetés, amit néha többször is megismételtek, így Budán Janskóval vagy Pámmerrel szemben.

173 A szokásos fokozatok (gradus consueti) az 1702-i utasításig a következők voltak: A terheltnek lelkére beszéltek, és fenyegetésként elébe állították a hóhért, majd megmutatták neki a hüvelykszorítót 167 Acta iud. 1699. júl. 21, vö. a IV. fej. 64. jz. 168 L. IV. fej. 52. jz. 169 L. IV. fej. 147. jz. 170 Meznerics i. m. 112—113. 171 L. IV. fej. 183. jz. 172 L. IV. fej. 145. jz. 173 L. IV. fej. 169, 83. jz.