Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

III. fejezet. Eljárásjog

e) A terhelt kihallgatása (Pr. Cr. 32. c.) A terheltet ne tartsák sokáig fogva — rendeli a Pr. Cr. 32. cikke —, hanem minél előbb gyűjtsék össze a gyanújeleket, majd a bíró két tanácsossal és a szindikussal együtt hallgassa ki. Először általánosságban (in communi) tegyék fel neki a következő kérdéseket: 1. Neve? 2. Származási helye, szülei? 3. Kora? 4. Házas-e, vannak-e gyermekei? 5. Foglalkozása? 6. Hol tartózkodott eddig? 7. Kikkel együtt? 8. Vallása? Azután tárják fel letartóztatásának okát, és komolyan, de fenyegetőzés nélkül figyelmeztessék az igazság előadására. Ha vallomást tesz, ezt szó szerint foglalják írásba, ha azonban nem vall elég részletesen, vagy zavaros, kérdezzék ki rendre a cselekmény motívumaira, helyére, idejére, elkövetési módjára, bűntársaira vonatkozóan. Hogy az egyes cselekményeknél milyen részletkérdéseket kell feltenni a kihallgatás során, azt a Pr. Cr. második része bámulatos alapossággal dolgozta ki. A terhelt tagadása esetén a bíróságnak mérlegelnie kellett, megvannak-e a kínvallatáshoz szükséges gyanújelek. Akármelyik nagyobb budai bűnügyet tekintjük meg, pontosan ennek a módszernek az alkalmazását látjuk benne, s ez áll azokra a pesti jegyzőkönyvekre is, amelyek a bűnügyi iratok elpusztulása után máshelyütt fennmaradtak. Az egyik legkorábbi per, Reinold sokat idézett fajtalansági ügye már ezt a formát tünteti fel. Akárcsak a későbbi inkvizíciós iratok, ez is bírósági és „jóságos" vizsgálatnak (gerichtlich und guetliches examen) mondja magát, s a cím után rögtön utal arra a cselekményre, amelynek tárgyában (in puncto ...Ja vallatást lefolytatták. A vizsgálati jegyzőkönyvek hasábosán készültek. A bal hasábban az előre elkészített és megszámozott kérdőpontok (

interrogatorium primum, secundum . . .) helyezkedtek el; ezeket a szindikus a Pr. Cr. alapján, az addigi vallomásokra figyelemmel, már a kihallgatás előtt kidolgozta. A jobb hasábba már csak be kellett vezetni az inquisitus válaszait. Az előre elkészítésre a nyugodt és a sebtiben odavetett írás közti különbségen kívül bizonyíték a jóval későbbi Rost-ügy kérdőíve (interrogatoria), mely valamilyen okból a válaszok kitöltése nélkül maradt ránk.

157 Bármelyik kihallgatási jegyzőkönyv meggyőzhet róla, hogy a személyállapotot érintő kérdéseket mindig pontosan a Pr. Cr. fent előadott sorrendjében tették fel, a bűncselekményre vonatkozókat pedig ugyancsak a kódex különös részének alapján. Ez a mechanikus módszer azután arra vezetett, hogy ha a terhelt tagadott, egy sereg további kérdőpont feleslegessé vált (cessât). A kérdőpontok (articuli, frag stückhen) alapján nevezték a terhelt kihallgatását articulatim, articulariter történt vallatásnak. Hogy ez a módszer mennyi időt vett igénybe a hatóság, a szindikus és nem utolsósorban a terhelt rovására, arra néhány számadat a legjellemzőbb. A szentségtörő lopás ügyében Zandlnak 48, Wallischnak 39 kérdést, a betöréssel vádolt Freymuethnek 26-ot, a gyermekölés miatt befogott Anna Máriának 49-et, az egyik tanácsos házába belopakodó Jansko Antalnak 32-t tettek fel.

158 Az egyik pesti ügyből tudjuk meg, hogy a terheltnek felolvasták a jegyző167 L. IV. fej 73, 5. jz. 168 L. rendre IV. fej. 183—184, 164, 63, 169. jz. 6* S3