Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
A szembesítés (confrontatio) nem került olyan szóles határok között alkalmazásra, mint a tanúk kihallgatása. A büntetőper előrehaladott szakaszára, de még a tortúra elé esett. A Praxis Criminalis két faját említi; vagy a bűnrészeseket állítják szembe a már vallomást tett vádlottal, vagy a tanúkat szembesítik vele, hogy vallomásukat meghallja. Hozzáteszi azonban a kódex: ezzel az eszközzel óvatosan, a személyek és a körülmények mérlegelése alapján kell bánnia a bírónak, hogy az igazság kiderítésére vezessen (36. c.). A pest-budai gyakorlat valóban ezt a két fajtát ismerte. Szembesítésnek nevezték ugyan azt is, amikor a bigámia vádlottját és elhagyott első házastársát állította egymással szembe a bíróság; itt azonban az első aszonynak (férjnek) egy közönséges tanúnál jóval nagyobb szerep jutott, mert nyilatkozatával döntően befolyásolhatta a vádlott sorsát. 14 * Előfordult az is — kivételesen —, hogy a gyermekülés vádlottjának a bábával szemébe mondatták a szakvéleményt, de ebben az esetben ő tanúnak is számított. 150 A szembesítés lefolyását drámaian adja elő a Zandl-ügy jegyzőkönyve. A14 év körüli bajor fiú kifosztotta a budai ferencesek templomát, és kihallgatásakor Wallisch fogadóst nevezte meg felbujtójának. A letartóztatottak részletes vallomása szöges ellentétben állott egymással, mert Wallisch mindent tagadott. Szembesítésük is eredménytelen maradt; ekkor a tanács Zandlt „nem az egyébként bebizonyosodott bűncselekmény elkövetésére nézve, melyet bíróilag bevallott, hanem az igazság alaposabb kiderítése érdekében, feljelentett bűntársára nézve" szembesítette egy tanúval, a törvónyszolgával. Amikor a hamis eskü szörnyűségére figyelmeztették, és a keresztre terelték tekintetét, a fiú megtört; sírva ismerte be, hogy felbúj tás nélkül hajtotta végre tettét, és csak szabadulása reményében vallott gazdájára. 151 Ugyancsak tettük bevallása után szembesítették egymással azokat a rác ifjakat, akik a budakalászi ortodox templomot rabolták ki; itt azonban az eredményt nem ismerjük. 152 A vádlott és a tanúk szembesítésére több példát hozhatnánk fel. Pämmer vincellért, az öreg csábítót eredménytelenül állították szembe a huszárokkal, akik tetten érték; tagadása azonban nem mentette meg az elítéléstől. 153 Pest tanácsa sorozatos szembesítésekkel próbálta meg a Józsefnapi vásáron elfogott zsebmetszők ügyét tisztázni, s evégből többször kérte Buda segítségét. 154 Az emberölő Hayvas Tamással is hiába szembesítették a terhelő tanúkat; végül elmebaj címén enyhén jártak el vele. 155 Tagadott a feszületet dobáló Rost bognár is; a szembesítésről szóló jegyzőkönyv pontosan feljegyezte, mit mondott ő maga, a tanúk és a magisztrátus. 156 A szembesítés egyébként semmilyen elvi problémát nem vetett föl. 149 L. IV. fej. 100, 114. jz. 160 L. IV. fej. 63. jz. 151 L. IV. fej. 184. jz. 152 Acta iud. 1692. máj. 21, vö. fent 43. jz. L. IV. fej. 83. jz. i" L. fent 78. jz. i 5B L. IV. fej. 35. jz. 156 L. IV. fej. 5. jz.
