Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

III. fejezet. Eljárásjog

tetésüket. A pallosjoggal rendelkező hatóság nem köteles kiadni az elfogott tettest, „quia remissiones in criminalibus non habent locum". Ezt nemcsak az irodalom tartja így — írja a tekintélyeket idézve Suttinger —, hanem „et ego in Austria inter Provinciales observavi ..." Példát is hoz fel arra, hogy a tettes Sopronban követte el cselekményét, de Klosterneuburgban bűnhődött meg érte.

61 Ez a jogszokás a Duna két partján is megvetette a lábát, ami érthető, hiszen a letartóztató város volt birtokon belül ! Különösen bonyolult illetékességi kérdés merült fel a sikkasztással vádolt Engelmann Gergely szatócssegéd ügyében, aki asszonyát pesti üzletében károsította meg, itt foglalták le ládáját is, ő maga azonban Buda hatóságának kezére jutott. Pest a felperes asszony polgárságára, az alperes polgárjogért beadott kérésére hivatkozott, de Buda ezt csak ürügynek tartotta. A vitában az elfogató Buda maradt fölül, végre is hajtotta ítéletét, de Engelmann katonának állt be — ellenfele állítása szerint csak bitorolta a katonai minőséget — , és elégtételért az adminisztrációhoz fordult. A főhatóság végre, másfél évvel a per megindulása után, tisztázta a segédet.

62 Más alkalommal Pest tartóztatta le az ott verekedésbe bonyolódott Grueber Gáspár budai vargát; céhtársainak panaszára Buda tanácsa azzal kérte ki, hogy hosszabb fogvatartása „praeiudiz vnser Jurisdiction" lenne. Ilyenre azonban már nem került sor, mert a verekedők négy napra rá egyezségre léptek. A perpatvar nyilván a pesti és a budai vargák hosszú, elmérgesedett viszályával függött össze.

63 Az ilyen esetekben a domicilium elve alapján történő jogszolgáltatás egyben a polgárság érdeke is volt, mert a legények hamar letették szerszámukat. így Buda hatósága külön azért küldte át a túlsó partra Keppeler tanácsost, hogy tudja meg: miért büntette meg egy pesti bognár legényét, aki Budán is dolgozott. A tanács azzal az indokolással kért ismételten felvilágosítást Pest hatóságától, hogy a bognárlegények abbahagyták a munkát, és csak nyomatékos kérésre hajlandók még két hétig dolgozni.

64 Az elfogató hatóság elsőbbsége tehát végül is nem jutott uralomra, nem döntötte meg annak az alapelvnek az érvényét, hogy mindegyik város joghatóságot gyakorol a maga polgárai és lakosai fölött. Városaink — ellentétben a birodalmi és az osztrák szokásjoggal — éltek a kiadatás (remissio) jogával, mégpedig elsősorban a forum domicilii javára. így Pest kiadta a magzata elemésztésével vádolt Himmel Anna Máriát Budának, ez viszont később a hitvesölő Modauer Györgyöt Pestnek.

65 A kiadatás azonban — s ez már megfelelt az osztrák gyakorlatnak is — mindig reversâtes mellett történt, melyben az átvevő hatóság kijelentette, hogy a tettes kiadása nem 61 Suttinger i. m. 381—384. 62 Corr. mag. 1696. ápr. 11, 27, Int. a.a. nr. 131; Acta iud. 1696. ápr. 15; Btjkv. IL 81, 84; KA Besch. Pr. TV. vol. 18, 22v, 28v, 30v, 54v, 65, 104v fol. — Egy másik hasonló esetben (a foglyok Budán voltak, a ládájuk Pesten) Pest simán kiadta az ingóságokat, Acta iud. 1700. szept. 17, Int. a.a. nr. 418, 424, Btjkv. 1700. okt, 1, III. 297, rV. 164. 63 Acta iud. 1696. máj. 25, Ptjkv. 1696. máj. 25, 29,1. 368—371. A további fejlemények Int. a. a. nr. 150, 154. 64 Acta iud. 1696. júl. 16, Int. a. a. nr. 157, v. ö. Btjkv. II. 144, Ptjkv. I. 381— 384. 65 L. I. fej. 64, 87. jz.'Az ügyekről bővebben a TV. fejezetben, az illető cselekményekkel kapcsolatban lesz szó.