Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
II. fejezet. Bírósági szervezet és személyzet
II. FEJEZET BÍRÓSÁGI SZERVEZET ÉS SZEMÉLYZET A több évszázados feudális jogfejlődésben a közigazgatás és a bíráskodás sohasem vált el teljesen egymástól. Mig Mohács előtt a királyi kúria különböző bíróságai, a Habsburgok alatt pedig a hétszemélyes és a királyi tábla csak a jogszolgáltatás funkcióját végezték, alsóbb fokon a vármegyékben és városokban egy és ugyanazon testület látta el az igazgatási és bírói feladatokat. így volt ez az újjászervezett Budán és Pesten is. Úgyszólván nem is lehet „bírósági szervezetről" beszélni, hiszen a két város bírósága (1708-ig) azonos a tanáccsal. Amikor 1692-ben a kamarai igazgatóság a pesti tanácsülések rendszeres megtartását rendeli el, feladatukká teszi, hogy mindenkinek szolgáltassanak igazságot; ebben látja két évre rá a bírói és tanácsosi fizetés megállapításának egyik célját is. 1 Bösingernek Zaunockh tanácsos elleni durva tettlegességét azért akarja ünnepélyes megkövetéssel mielőbb elsimítani, hogy az ilyen patvarkodások a civil iurisdictiont tovább ne gátolják. 2 A kettős funkcióra utalva hivatkozik egy felperes már a kiváltságlevél megszerzése után arra, hogy ellenfelét ,,Rathschlissig und gerichtlich", bírósági jellegű tanácshatározattal marasztalták el. 3 A két város polgárságának azonban, amelynek életét a katonai és kamarai hatóságok mellett a tanács is szigorúan ellenőrizte, ez a kettősség csak a legritkább esetben tűnt fel, s a funkciók egybeolvadását természetesnek találta. A városok bírósága tehát Budán a polgármesterből, Pesten a bíróból és mellettük idővel növekvő számú tanácsosból (Rathsherr, Rathsverwandte) állott. A polgármestert (bírót) az első évektől eltekintve a polgárok évente választották, de ezt a kamarai igazgatóság nemcsak jelöléssel és megerősítéssel korlátozta, hanem időnként önkényesen maga is látta el, kinevezve az érdekeinek jobban megfelelő személyt. A szabad választást csak az 1703-i privilégiumok tették lehetővé. A tanácsosi helyeket élethossziglan töltötte be az adminisztráció, de a városok sikerrel küzdöttek a szenátorok választásának jogáért. Pest 1700-ban elvileg is kimondotta ezt. 4 Minthogy az irodalom részletesen foglalkozott a felszabadulás utáni évtizedek bíró választásaival, a kamarai igazgatóság és a polgárság sokszor a végsőkig kiélesedett viszályaival és a városok önállósulási törekvéseivel, 5 ezt 1 KA Exp. 1692. október, no. 26, 1694. május, no. 82. 2 Acta adm. cam. 1697. aug. 16. 3 Btjkv. 1705. júl. 24, IV. 882, V. 174, VI. 170. 4 L. I. fej. 74. jz. 6 Gárdonyi i. m. 481—487; Áldásy i. m. Századok 1906, 22—40; Kovács i. m. (Az ... 1694. évi ... viszály), TBM VHI. 28—48; uő.: Pest, uo. X. 56—66; Tóth, Pest, uo. XIII. 103—138.