Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
II. fejezet. Bírósági szervezet és személyzet
a kérdést talán fölösleges tovább fejtegetnem. Ugyancsak jól ismert a budai polgármesterek és a pesti bírák személye is. Hivatalba lépésükkor többek között arra is esküt tettek, hogy személyválogatás nélkül mindenkinek igazságot fognak szolgáltatni. 6 Ez a feladat mindkettejük tisztéhez tartozott, elnevezésük eltérése csak rangkülönbséget jelentett Buda „főváros" javára. A polgármester (bíró) fizetésben részesült, mig a tanácsosok eleinte csak a köztehermentességben kapták meg jutalmukat. Pesten azonban 1694 májusában a kamarai adminisztráció megállapította az ő fizetésüket is; ezentúl a bírónak évi 100 forint, a tanácsosoknak pedig 20 forint járt, viszont porciómentességüket elvesztették. 7 A fizetés kiutalása körül akadályok merülhettek fel, mert Herold volt bíró hátralékos illetményét még 1695 októberében sem kapta meg. 8 Decemberben az ellenzéki polgárság beadványban indokolta azt a véleményét, hogy Herold nem is méltó a 100 forintra. 9 Lehner Mihály, a felsőbbség bizalmából lett pesti bíró 1698-ban azt kérte, hogy ő is a budai polgármesterhez hasonló fizetést kapjon. A tanács határozata alapján az adminisztráció 100 tallér, azaz 150 forint fizetést állapított meg számára. 10 1701-ben a pesti bíró fizetését 150, a tanácsosokét 30 forintban szabták meg. 11 A budai polgármester javadalmazása, melyet a pesti bíró szeretett volna utolérni, 1695 óta magasabb, évi 200 forint volt. Amikor Sauttermeister Frigyes 1701-ben sokáig helyettesítette a távollévő polgármestert, a budai tanács úgy határozott, hogy a negyedévi fizetést, 50 forintot, őneki utalja ki; később Bösingert sem akarták kihagyni a javadalmazásból, és salamoni ítélettel jutalomként szavazták meg neki ugyanazt az összeget. 12 A tanács elnökének állandó helyetteséről csak a polgári szervezés kezdetén és csak Pesten esett szó. Az első bíró, Vatula János Jakab távolléte következtében válhatott szükségessé Petschmann megbízása a ViceStattrichter tisztségével, sőt a vele kapcsolatos iratok helyettesét (substitutus) is említik. Petschmann azonban — mint láttuk — a magas pénzbüntetések és illetékek, de még inkább az önkormányzati törekvések támogatása miatt elvesztette állását. 13 1688 júniusában az inspektor újból kinevezte a pesti bíróval együtt helyettesét is a jogismerő Dalmady Sándor személyében, akit már előbb bírónak küldött ki egy pozsonyi kanonok és egy szolgabíró pesti vonatkozású jogvitájában. 14 Dalmady nemsokára 6 Esküformula I. Lipót idejéből: KA Vegyes, Protocollum vnterschiedlicher Juramenten, 9—10. fol. 7 KA Exp. 1694. máj. 26, no. 82; Int. a. a. nr. 65. 8 Int. a. a. nr. 103. 9 KA Ber. u. Sehr. 1695. december, no. 88. 10 KA Besch. Pr. 1698. júl. 18, V. vol. 64. fol.; Ptjkv. 1698. júl. 29, II. 135; KA Exp. 1698. aug. 1, no. 4. 11 KA Exp. 1701. febr. 4, no. 9, Int. a. a. nr. 493, röviden Ptjkv. 1701. febr. 12, II. 481. — Ugyanekkor az adminisztráció utasítására kifizették a bírák hátralékait is, de a legmagasabb összeg 100 ft volt, Ptjkv. 1701. febr. 3, II. 479. 12 Btjkv. 1702. jan. 20,111. 477. A fizetésre bővebben 1. Gárdonyi i. m. 589—590. 13 L. I. fej. 11. jz.; a substitutust 1688. márc. 26-án említik. 14 KA Exp. 1688. jún. 10, Int. a. a. nr. 5, közli Schmall i. m. I. 305—306; bíróküldés KA Besch. Pr. 1688. ápr. 12, 1, vol. 3v—4. fol.
