Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

VI. fejezet. Az idegen jog uralma

rengeteg üldözésben van része; sem az igazgatóság, sem a tanács nem fogadja el az általa fogalmazott vagy írt beadványt, sőt megpróbálják a városból elűzni. Mivel a joggyakorlattól (a praxi iuris) távoltartják, négy gyermekével együtt nyomorog.

97 A szerencsétlen valóban mindent megpróbált; mint perbeli képviselő (Anwald) ismételten fellépett a pesti tanácsnál, amellett elvállalta a budai szűcs céh jegyzőségét is, de két évet meghaladó szolgálatának bérét csak részben kapta meg.

98 1703 derekán bemutatta közjegyzői oklevelét a budai tanácsnak, és alkalmazást kért tőle, de az adminisztrációhoz utasították.

99 Bár úgy látszik, iratait ismét elfogadták — az analfabéta Mazingerné helyett mint Beyständter nyugtát írt és pecsételt meg

100 —, a tanácstól éveken át nem kapott egyebet 1-2 ft alamizsnánál „szegénységére és nyomorára való tekintettel". Nyomorban is halt meg ez a harcias prókátor 1707 májusában.

101 Ha Multzot összeférhetetlen természete és az idegen jogért vívott küzdelme tette kegyvesztetté Budán, Mieser Fülöp Jakab a városi pártharcokban való részvételével vonta magára a tanács haragját. Kollégájával kb. egy időben telepedett meg Budán; 1700-ban már Kremplnét, 1702-ben Partkyt képviselte, az utóbbival elszámolási perbe is bonyolódott.

102 Néhány évre rá ő is megsértette a tanácsot, s ezért elégtételig eltiltották az ügyvédi gyakorlattól (Advocatur),

103 de a későbbi években ismét működhetett, még Bösingert is képviselte.

104 Nem küzdött anyagi gondokkal, mint Multz; házat szerzett Budán, s a kiadott üzlethelyiség béréből is jövedelmet húzott.

105 Bár 1704-ben polgárjogot nyert a városban, két évre rá a tanács úgy határozott, hogy beadványáról törli a ,,polgár"szót.

106 A neheztelés oka csak későbbi iratokból tűnik ki. Még a privilégium kieszközlésével vagy érvényesítésével kapcsolatban történt, hogy Lukács Ágoston és Stöckl Péter az ellenzék megbízásából Bécsben járt. Bösinger ottani szállásán találkoztak Mieserrel, s ez elvitte őket Oberleüther doktorhoz. Az utóbbi írta meg a „polgárság" beadványát, és adta át a császárnak. A két kiküldött többször járt a miniszteri deputációnál és (Kollonics) bíborosnál is; Mieser elkísérte őket, de mindig saját ügyeivel foglalkozott. Évek múltán Stöckl halálos ágyán, Lukács meg a tanács előtt vallotta, 97 KA Hofb. 1702. júl. 13, no. 18. 98 Perekben 1701: Hl. fej. 242, 402. jz.; Btjkv. 1703. jún. 11: gewester Handtwerckh Nótárius, Hl. 646, IV. 642. Sógorának erkölcsi bizonyítványa Corr. mag. 1703. jún. 13, Btjkv. m. 147, IV. 645. 99 Uo. 1703. júl. 4, Hl. 653, IV. 652. 100 1707: V. fej. 310. jz. 101 Btjkv. 1703. nov. 10: dem krumpen Doctor Multz, IH. 674, 689; uo. dec. 15, 20: in ansehung seiner armuth vnd miseria, IH. 682, 684, IV. 704, 708; uo. 1705. okt. 30, dec. 11, 23, 1706, márc. 10, ápr. 26, okt. 29, dec. 20, V. 218, 242, 250, 268, 287, 372, 400; uo. 1707. márc. 11, ápr. 15, máj. 13, jún. 6. már az özvegynek, VI. 439, 460, 476, 491, ua. bejegyzések a VH kötetben is. 102 L. V. fej. 146, 453. jz. 103 Btjkv. 1705. szept. 30, IV. 897, V. 196, VI. 189. 104 Acta iud. 1706. febr. 1, 1708. aug. 30. Bösinger ökörvágási peréről van szó, I.V. fej. 31. jz. 105 L. V. fej. 21, 201. jz. 106 Btjkv. 1706. aug. 19, VI. 344, VII. 146; polgárjogát az Illyejalvi Lajos neve alatt kiadott budai polgárjegyzék szerint 1704. ápr. 26-án kapta.