Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
VI. fejezet. Az idegen jog uralma
nál ! Sajnos a beadványt csak a rendreutasító leiratból ismerjük. 74 Azt azonban az adminisztráció sem tagadhatta, hogy ítéletei ellen a feleknek joguk van bécsi főhatóságához fordulni. 75 Ez a bonyolult, a városok önálló jogszolgáltatásának kiépítését akadályozó rendszer nem szűnt meg a kiváltságlevelekkel sem. 1704 folyamán az adminisztráció még elég sűrűn foglalkozott a városi polgárok pereivel, utasította rendre tanácsaikat, hangoztatta a fellebbezés (recur sus) lehetőségét. 76 De az önállóságért vívott kemény harc meghozta gyümölcseit, az adminisztráció utolsó bírói aktusait 1705 márciusában végezte, 77 Az idegen jog uralmának egyik pillére dőlt ki vele. 2. NÉMET JOGÁSZOK ÉS JOGTUDOMÁNY Az idegen jog behatolásának másik tényezője a német gyakorlaton átszűrődött római jog. Ennek hosszú éveken át egyetlen ismerője és alkalmazója a budai és a pesti szindikus, akinek tollát az ítélet javaslatokon kívül Moselnek — a függelékben közölt — jogkönyve örökíti meg. A németrómai jog tudományát a kamarai szervek és a szindikusok mellett a PestBudán megtelepedett jogászok közvetítették. Működésüket csak a századfordulótól fogva kísérhetjük nyomon; a háború pusztította két városban, a betelepedő földműves és kisiparos lakosság között eleinte alig számíthattak keresetre. 1687 tavaszán Werlein inspektornak a katonai parancsnokkal kellett láttamoztatnia egy hagyatéki perben szükséges iratát, mert Budán nem talált (köz)jegyzőt. 78 Két évre rá Oppenheimer Sámuel az igazgatóságnál keresetet nyújtott be Faber Jeromos budai polgár ellen, s ez a követelés római jogi formáitól megrémülve ügyvéd (advocatus) meghatalmazására kért engedélyt. Őneki is Bécsbe kellett írnia, mert városában még nem talált ügyvédet; ezzel sikerült is elhúznia a pert, míg végre az igazgatóság el makacsolta. 79 A tanácsokban — a korán elhalt Dalmadytól eltekintve — egyedül a szindikus képviselte a jogtudást, s ezért jutott Budán is, Pesten is olyan befolyáshoz az ügyek intézésében. A két városi kancellária néhány alkalmazottján kívül a jogi írástudást is nélkülözték a magisztrátusok. Jellemzően írja a pesti tanács megrágalmazásáért bebörtönzött Csiszár Mihály az adminisztrációnak: azért nem tudott írásban védekezni, mert nem írástudó, és nem talált senkit, aki védőiratát helyette elkészítette volna. 80 74 Acta adm. cam. 1698. jún. 23, KA Exp. 1692. jún. 23, no. 39. Vö. I. fej 76. jz. 75 KA Besch. Pr. VII. vol. 1701. okt. 15: stehet Ihme zu einer hochlöbl. K. Hoffcamer zu rec urriren beuor. 76 Uo. Vm.vol. litt. W. 1704. máj. 26, litt. P után, 1704. nov. 7. (recursus). 77 KA Mem. u. Anbr. 176 K: erste Instanz említése (1705. márc. 4, 10, 14, ápr. 3); Acta iud. 1705. márc. 30: von meiner ersten Instanz wegen protrahierter Justiz zu recurrieren . . . 78 K A Exp. 1687. ápr. 8: in ermanglung der erforderten Notarien . . . 79 KA Besch. Pr. 1689. júl. 18, 21, szept. 9, nov. 4, I. vol. 77, 78v— 79, 93v— 94, 99v —100. fol. A szept. 9-i döntés egyik indoka: weihen alhier khein Aduocat zuhaben . . . 80 L. IV. fej. 235. jz., az 1699. márc. 6-i határozat melléklete.
