Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

VI. fejezet. Az idegen jog uralma

Bizonyára igaza volt Krempl péknek, amikor az adminisztrációhoz benyújtott fellebbezésében a tanúkihallgatási jegyzőkönyvek szabálytalanságára hivatkozott, melyet mindkét fél részéről a bírósági írásmódban való járatlanság idézett elő.

81 Ilyen körülmények között az 1690-es években a két városban feltűnő jogásznevek idegeneket, külföldön tevékenykedő ügyvédeket takarnak. Ezek, mint a Lang-hagyaték perében az özvegyet képviselő Geier doktor, vagy a Bellanovics-házaspár ügyét a nuncius szentszékén vivő Koppensteini Koppen jager háromszoros doktor, a városok jogéletét közvetlenül nem érintették.

82 Idegen lehetett a Kránzerrel viszályba bonyolódott és emiatt az adminisztráció fogságába került két jogtanuló: Michael Welz és Joannes Natter is.

83 Ha egyáltalán lépett fel perbeli képviselő az itt lakók érdekében, az legfeljebb egy-egy írástudó rokon volt, mint Hausrucker András sógora.

84 A századforduló felé azonban kezdett megváltozni a helyzet, először Pesten, majd Budán is. Egy ló tulajdonjoga fölött 1696-ban indult perben a pesti tanácsnál már mindkét felet procurator képviselte, s legalább az egyik asszonynak ügyvédje volt a néhány évvel későbbi bonyodalmas letéti ügyben.

85 Ez idő tájt már az adminisztráció is utalt arra, hogy a hozzá feljutott testi sértési perben Hueber lakatoslegény beadványát szakember írta (schriftensteller) ; jellemző, hogy az ismeretlen ügyvéd Bécs és más birodalmi városok példáját hozta fel védence érdekében, ahol szerinte csak fél tallérra büntetik a verekedő legényeket.

86 A jogászok térhódításával az írásbeli eljárás is szélesebb körben érvényesült; láttuk, hogy egyszerű kézművesek (Rost, Mayer stb.) 1705-ben kelt beadványai csakis szakképzett ügyvéd kezétől eredhettek.

87 A XVn—XVIII. század fordulóján két német jogásznak sikerült itt megvetnie a lábát: Multznak és Miesernek. Budai működésük rendkívül jellemző a kezdetlegesebb viszonyok között élő polgárság és a római-német jogon iskolázott ügyvédek éles ellentétére. Multz János Ehrhardt (vagy Eberhard), licentiatus iuris és császári közjegyző, tizenhárom esztendeig Ambergben (Oberpfalz) működött a választófejedelmi kormány melletti ügyvédként, de 1699 végén vagy 1700 elején boldogulás reményében családjával együtt Budára költözött. Minthogy nem kapta meg rögtön a polgárjogot,

88 gúnyiratot szerkesztett a tanács ellen.

89 Ez eltiltotta ügyvédi gyakorlatától (Advocatur) mindaddig, míg elégtételt nem ad; Multznak vissza kellett vonnia iratát az adminisztráció színe előtt, miután nyolc 81 KA Besch. Pr. 1690. máj. 8: aus beederseiths unwüssenheith des gewöhnlichen sty Ii. DJ. vol. no. 24. 82 1688—1689: DJ. fej. 419. jz.; 1699: V. fej. 566. jz. 83 L. fent 56. jz.: beede J(uris) V(triusque) St(udenten). 84 L. V. fej. 95. jz. 85 L. V. fej. 34, 305. jz. 86 L. V. fej. 503. jz. 87 Adta iud. 1705. márc. 21, 30, 1. IV. fej. 5, V. fej. 128. jz. 88 Btjkv. 1700. febr. 12. III. 163. IV. 18. Fokozata (Juris) V(triusque) C(onsultus?). 89 Sajnálatosan elkallódott pamfletjében alkalmasint ugyanúgy kipellengérezte a budai tanács „tudatlanságát", mint a pár évvel korábbi pesti ellenzéki iratok a pestiét.