Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
VI. fejezet. Az idegen jog uralma
szolgáltatni. 25 Azt azután már a személyek és az ügy jelentősége szabta meg, hogy az igazgatóság maga folytatta le az eljárást, vagy valamelyik városra bízta. A kamarai adminisztráció eljárásának egyik leggyakoribb vonása az ügyek delegálása. Ez végső soron nem Budáról, hanem Bécsből indult ki. Az új szerzeményi területnek a tárgyalt évtizedekben az udvari kamara volt közigazgatási, pénzügyi és igazságügyi főhatósága. Gyakran előfordult, hogy a felek kérésükkel vagy panaszukkal egyenesen ehhez fordultak, akár az eljárás megindulása után is. Ilyenkor a Hofkammer meghagyta a budai igazgatóságnak, hogy a kérelmezőnek adjon elégtételt, szolgáltasson igazságot. Ugyanígy jártak el a hazánkban gyakran megforduló császári bizottságok is. Az ellen már nem tettek kifogást, hogy az adminisztráció tovább delegálta az ügyet valamelyik városi tanácsnak. 26 De a delegáció történhetett az igazgatóság saját elhatározásából is. Az első budai szindikus, Krätzschmann testi sértési keresetét Werlein inspektor azért bízta a budai polgármesterre, mert neki Fehérvárra kellett utaznia. 27 Nem volt szokatlan az sem, hogy az adminisztráció az egyes városok erste Instanz jellegére hivatkozva utalta a jogkeresőket a tanács elé, hogy ott a rendes úton (der Ordtnung nach) kérjenek és kapjanak ítéletet; azt azonban kikötötte, hogy az elégedetlen fél hozzá fellebbezhet. 28 Az így delegált perek elintézése természetesen kötelessége volt az illető városnak, hogy az igazgatóságnak ,,ne kelljen velük ex officio foglalkoznia". 29 Ez a fenyegetés mutatja meg leginkább a delegálás indító okát: az adminisztráció korántsem volt berendezve hosszas büntető- vagy polgári perek lefolytatására, s a költségetfáradságot szívesen hárította át. Delegált egyébként követelési vagy testi sértési pert a budai tanács megkerülésével egyenesen a tabáni rácbíróhoz is. 30 Hangsúlyozni kell, hogy az elsőfokú joghatóságra való hivatkozást, s ennek folytán az ügyeknek a tanácsokhoz való terelését az adminisztráció korántsem hajtotta végre következetesen, még polgári perekben sem. Amellett a delegálás nem jelentette a perek teljes átadását; az igazgatóság lépten-nyomon beleszólt az eljárásba. Büntetőeljárás lefolytatása végett nemegyszer adott át a városoknak olyan tetteseket, akik cselekményüket Baján, Kalocsán vagy másutt követték el; amikor azután a város közelebbi adatokat kért róluk, azt felelte, hogy ezeket a vallomásokból maguk szerezzék meg. 31 A hosszadalmas kihallgatásokkal, az esetleg szükségessé váló tortúrával az adminisztráció nem foglalkozott. A büntetőeljárás 25 KA Exp. 1689. jún. 1: nicht anders alss die administration der Justiz verlangt wird; KA Besch. Pr. 1700. dec. 24, 1701. febr. 6, VH. vol. 53v— 54, 60. fol. 26 Pl. 1688: V. fej. 140. jz.; 1689: IV. fej. 73. jz., a Hinterlassene Hof Cammer delegál; KA Besch. Pr. 1689. aug. 19, 25,1. vol. 80v—81v fol., említi Corr. mag. 1689. aug. 9, császári bizottság delegál; Acta iud. 1690 (?), beadvány az udvari kamarához. 27 L. H. fej. 22. jz. 28 L. I. fej. 22—24, 88. jz.; az id. kifejezés még IH. fej. 406. jz. 29 Pl. 1697: V. fej. 478. jz.; 1698: V. fej. 301. jz. 30 KA Besch. Pr. VIE vol. 1701. aug. 5 (Moserné második keresete); uo. 1701. okt. 31, dec. 5. 31 KA Exp. 1699. júl. 20, no. 90, 117. Hasonló delegálásokat 1. fent a 10. jegyzetben.
