Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
VI. fejezet. Az idegen jog uralma
tak. Nemcsak Pämmer vincellér panaszkodott üldözésükre, 17 hanem maga a budai tanács is panaszt tett ellenük, amiért a bűntettesektől elveszik pénzüket, elhajtják állataikat. Hivatkozott arra a gyakorlatban élő jogszabályra (a Pr. Cr. 7. cikkét értve rajta), mely szerint a bíróság elé állított személy ingóságait — ha nem lopottak — az eljárás és élelmezés költségeire lehet fordítani; ezek semmiképpen sem azokat illetik, akik a tettest elfogják. Ügy látszik — jegyezte meg keserűen a tanács —, a kamarahuszárok a rablásért folytatják hivatásukat ! 18 Annak azonban nincs nyoma, hogy az adminisztráció megrendszabályozta volna a maga karhatalmát. A kamarai adminisztráció hatáskörét leginkább úgy jellemezhetnők, hogy az minden büntető- és polgári perre kiterjedt, a közigazgatási jellegű vitáktól való elhatárolás nélkül. Nem avatkozhatott természetesen az egyházi bíráskodás immár szűkre szorult körében megmaradt ügyekbe, valamint a katonai hatóságok teendőibe; ettől eltekintve azonban a maga kerületének — és benne a két városnak — teljes joghatóságát gyakorolta. Büntetőperekben az 1688. június 20-i utasítás szerint a tanácsok csak a vizsgálat és a javaslattétel funkcióit láthatták el, 19 az adminisztrációt tehát elsőfokú büntetőbíróságnak tekinthetjük. Polgári ügyekben mind első-, mind másodfokon eljárt; nemcsak a városok ítéletétől való fellebbezés elbírálását tartotta fenn magának, hanem tetszése szerint intézett el nem egyszer apró-cseprő pereket elsőfokon is. Más oldalról tekintve a büntetőügyek elsőfokú elbírálása kötelessége is volt a kamarai igazgatóságnak, a polgáriaké azonban csak joga. Illetékessége kiterjedt mindazokra a személyekre és ügyekre, amelyekre a városoké, azonkívül a maga személyzetére, és a kamarai védelem alatt álló zsidókra. 20 Voltak időnként viták egyes személyek forum camerale elé tartozásáról, 21 de a nekik szabott korlátokat a városok általában megtartották. A hagyatéki eljárásban pl. Buda tanácsa átírt Enns hatóságának, hogy az örökhagyó nem a városnál, hanem a kamarai igazgatónál „fori competentiam gehabet habe", s ez is rendelt ki hagyatéki bizottságot. 22 Sőt a pesti tanács az adminisztrációhoz idézett halászmestereknek azt a választ adta, hogy ilyen esetben — büntetésük lefizetése ügyében — nem nyújthat nekik segítséget hatósága ellen (wider die Instanz) 23 Nem is anynyira a városok, mint inkább a katonai szervek ellen kellett megvédeni az adminisztráció illetékességét. Wilfersheim tábori élelmezési biztos nemcsak a városi joghatóságot bitorolta, 24 hanem az igazgatóságét is. Ez nemegyszer fordult hozzá, hogy állítsa elé vagy bocsássa szabadon azokat a személyeket, akikkel szemben büntetőügyben az igazgatóság volt hivatva igazságot 17 L. IV. fej. 83. jz. 18 Acta iud. 1699. júl. 30. (Buda augusztusi, keltezetlen feliratából), vö. I. fej. 79. jz. 1698-ban két vízivárosi polgár 12 forintot ígért a megrablóit elfogó kamarahuszároknak, Acta adm. cam. 1698. febr. 21. 19 L. az I. fej. 13. jegyzetnél. 20 L. a III. fej. 42—55. jegyzetnél. — A KA csak . . . vnter der Ciuil oder Cameral schütz . . . alatti javakat zárolt, KA Besch. Pr. 1688. ápr. 26, 1, vol. 9v fol. 21 L. Hl. fej. 58. jz. 22 L. IV. fej. 419. jz. 23 Ptjkv. 1703. máj. 18, III. 162. 24 L. az I. fej. 29—30. jegyzetnél.
