Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

a férj szerző-volta mellett kardoskodik. Ez a bizonyítás szemmel láthatóan nem sikerült, mert a tanács fenntartotta a végrendeletben megszabott egyharmados arányt, s ezen az asszonynak a kamarai igazgatósághoz beadott újabb panasza sem változtatott.

673 Tartalmazhatta a végrendelet a feleség kitagadását is. Fleischmann budai molnár szóbeli végrendeletéről három tanú tett vallomást a tanács előtt. Az örökhagyó a házassági szerződéstől eltérően csak 100 forintot és némi ingóságot hagyott feleségére, mert rossz gazdasszonynak bizonyult, időnként nem is főzött neki. Hajómalmát, egynegyed szőlőjét és másik 100 forintját Dániel nevű fiacskájára hagyta. Az ítélet azonban fenntartotta a házasságlevél érvényét, s a köteles részen kívül az ingó és ingatlan hagyatékot megosztotta az özvegy és a fiú között. Pest tanácsa viszont ugyanebben az évben láthatóan tudomásul vette a még élő Udi Pál német birodalmi fuvarosszolga írásbeli rendelkezését arról, hogy feleségét „rossz élete miatt" kitagadja (enterbt), és követelését a pesti plébániára hagyja.

674 A gyermekek köteles része végrendelet ellenére is érvényesíthető volt. A római jogban gyökerező osztrák szokásjog legfeljebb négy gyermeknek a hagyaték egyharmadát, négynél többnek a felét rendelte köteles részül (légitima ). Ezt a szabályt vette át Mosel javaslata is.

675 A most idézett Fleischmann-ügyben a tanács a végrendelettel szemben, a felerészen kívül 50 forint készpénzt ítélt oda az örökhagyó fiának atyai köteles rész címén. Ugyancsak ügyelt a köteles rész épségére Sigl András hagyatéki perében, melyet az első házasságából származó iglaui örökösök — állítólag ugyancsak Multz biztatására — a második asszony gyermekei ellen folytattak. A hiányosan ismert ügyben egyezség jött létre, de ezt a tanács a második házasságbeli gyermekek atyai köteles részének (paterna légitima) sérelme miatt elvetette, és Keppehsr árvaszámtartó útján új megegyezést hozott létre.

676 673 Ptjkv. 1702. nov. 27: militirt die praesumption pro marito an mehristen' IH. 109; uo. 1703. jan. 3: újabb határozat, III. 130; KA Besch. Pr. VET. vol. litt. K, 1703. júl. 6. 674 Btjkv. 1705. febr. 6, 13, IV. 827, 829, V. 111, 113, VT. 106—109; Udiné ügye fent 97. jz. 675 Suttinger i. m. 441—442, 973—986; pesti javaslat pars II. tit. III. art. 5. 678 A Fleischmann-hagyatékra 1. fent 674. jz.; a Sigl-ügy Btjkv. 1701. febr. 21, ápr. 13, 22, III. 349, 374—375, 380, IV. 249—250, 278, 284; KA Besch. Pr. 1701. márc. 2, 18, 24, VII. vol. 72v, 79v, 88v fol.