Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
VI. fejezet. Az idegen jog uralma
VI. FEJEZET AZ IDEGEN JOG URALMA Azokon a tanulságokon kívül, amelyeket az egyes jogágak részletekbe menő megvizsgálása nyújtott, Buda és Pest jogéletének van egy egyetemesen érvényesülő vonása, s ez az idegen jog uralma. Ha csak azt mondanók: az alsó-ausztriai jogrendszeré, közel kerülnénk az igazsághoz, de nem merítenénk ki teljesen. Eljárásjog, büntetőjog és magánjog százával szolgáltatták a példákat arra, hogy a török kiűzése után a két Duna-parti városban, de nyilván az egész új szerzeményi területen is, az a vegyes elemekből összetett jogrendszer érvényesült, amely kifejezéseit és formáit a római jogból merítette, de tartalmában egyesítette a javaközépkori olasz városállamok, a német részfejedelemségek, az osztrák abszolutizmus jogának legkülönfélébb elemeit. így a budai és pesti gyakorlat részese volt ,,a jog igazi fejlődésének", mely Marx és Engels meglátása szerint a XVI. században, a római jog megújulásával kezdődött, 1 rószjelensége a római jogból kiépített rendszer európai recepciójának, melyet azonban a „kispolgáriasság" színezett át. Ezt a jelenséget egészében elítélni szűklátókörű nacionalizmus lenne; értékelése attól függ, hogy milyen társadalmi és hatalmi tényezők érdekében állott fenn és fejtette ki hatását. Ehhez az értékeléshez szeretne e tanulmány utolsó fejezete néhány szemponttal szolgálni. Talán nem tévedünk, ha a problémát azoknak a tényezőknek a feltárása útján közelítjük meg, amelyek a római—német— osztrák jog uralmát létrehozták és fenntartották a két városban. Ezek pedig a városok felsőbíróságaként működő kamarai adminisztráció — végső soron a bécsi udvari kamara — fennhatósága, és a Duna partj ain megtelepedő jogászok által közvetített német—osztrák jogtudomány. Közelebbről megvizsgálva mindkettő a gyarmatosítás eszközének fog bizonyulni a jog területén. 1. A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ MINT FELSŐBÍRÓSÁG A két városnak a joghatóságért vívott küzdelmét áttekintve meggyőződtünk róla, hogy az 1687 és 1709 között fennállott budai kamarai igazgatóság (inspekció, majd adminisztráció) a polgári önkormányzatot a Habsburg-abszolutizmus szolgálatában szervezte meg, aprólékosan irányította és korlátozta, igazi kiteljesedését minden erejével akadályozta. Büntetőügyekben ez a hatóság — vagy még inkább a bécsi Hof kammer — 1 A német ideológia (Bp. 1952.) 49—50.
