Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
A római jog szerint a végrendelet egyetlen lényeges tartalmi kelléke az örökösnevezés (institutio heredis). e68 Ezt a tanítást visszhangozza Maylin szindikus említett végrendelete is, melyben feleségét és két leányát rendelte örökösül egyenlő részekben,^ de szőlejére özvegyének élethosszig tartó haszonélvezetet biztosított. 669 Ügy látjuk, az örökösnevezés a két város polgárainak végrendeleteiben is lényeges kelléknek számított. Amikor az 1688-ban (valószínűleg hadbírósági ítélet alapján) kivégzett Jacob le Deux lelki üdvössége javára a karmelitákra hagyta a Reinold fogadósnál zálogba vetett ingóit, ez a bíróságnak való kiszolgáltatásukat azzal a kérdéssel próbálta — egyébként eredménytelenül — elodázni, hogy a szerzetesek eg3 7 etemes örökösöknek tekintik-e magukat. 670 Gyakran tették a házastársak is egymást egyetemes örökösükké ( Universal Erb[in]). Bösinger özvegyének a hagyaték átadását kérő beadványából az is kitűnik, hogy a házastárs a hagyatékot csak a leltárba foglalt aktívák erejéig terjedő felelősséggel vette át; ez a kedvezmény (beneficium inventarii) ugyancsak a római jogból származott. 671 Nincs példa arra, hogy valamelyik végrendelet érvényességét ez időben örökösnevezés hiánya miatt megtámadták volna, A végrendeletben foglalt örökösnevezés és a közszerzemény érdekesen ütközött össze Kalcher építőmester hagyatéki ügyében, mely a Glöckelsbergpalota építkezésének folytatásával fonódott össze. Az 1701 júniusában kihirdetett végrendelet a hagyaték tömegét (massa) három egyenlő részre osztotta az özvegy és két gyermeke között. Kalcherné azonban, akit a palota befejezésének terhe is nyomott, azt kérte a pesti tanácstól, állapítsa meg a közszerzeményt, hiszen a vagyont együttesen szerezték (mit ein ander gewonnen), s a harmadolást csak a férfi felerészére alkalmazza. A tanács hajlott ugyan az özvegy kívánságára, később mégis úgy határozott, hogy a közszerzeményre való tekintet nélkül, a végrendelet hangzata szerint, három egyenlő részre osztja Kalcher hagyatékát. Az asszony — nyilván nem jogász szakember segítsége nélkül — fellebbezésében pontosan megmondotta, hogy a hagyaték felét a maga jogán (de iure), a másik fél egyharmadát pedig a végrendelet alapján (vigore testamenti) követeli. A kamarai adminisztráció azonban a város jelentése alapján a meghozott ítéletet helybenhagyta. 672 Az időközben Reinisch Lászlóhoz nőül ment asszony újból kérvényezett (ami mellesleg a jogerő hiányára, vagyis a hagyatéki ügyek intézésének igazgatási jellegére utal), de a tanács nem adott neki igazat másodszor sem. Köztudomású — mondja az ítélet —, hogy Kalcherék szegényen kezdték a házasságot, és az elhunyt mester Budán házak építésével szerzett vagyont. Amíg tehát az özvegy nem bizonyítja az ellenkezőt, a vélelem 688 Személyi i. m. II. 206. 689 .. . weillen dann eines jedweden güldigen Testaments Basis vndt fundamentum Institutio Haeredis ist, 1. fent 649. jz. 670 Btjkv. 1688. dec. 3. előtt, dec. 22, 1. 55—56, Ia 2—3, 7—8. A felperesként fellépő Elias a S. Henrico karmelita válasza szerint nem mint „universal erben", hanem mint ,, executor causae spirituális" perelt. 671 Btjkv. 1707. márc. 31: Bösingernó, VI. 452—453, VII. 265—266; Ptjkv. 1707. júl. 8: Miller doktor egyetemes örököse feleségének, IH. 426, vö. fent 10—11. jz. 872 Ptjkv. 1701. jún. 10, 1702. jan. 27, márc. 24, II. 532, Hl. 13—14, 28; KA Besch. Pr. VIE vol. 1702. máj. 5, 24; Corr. buch 1702. máj. 23, II. 421—423; KA Mem. u. Anbr. 161 K. (1702. máj. 24.). A palota építésére 1. fent 237—242. jegyzetnél.
