Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

néhai felesége semmit sem hozott a házasságba, a szerzeményt együtt fogyasztották el, és az ő császári zsoldjából éltek, a tanács elutasította a felperest.

645 Még tanulságosabb egy budai eset. Latinka rác asszonynak előbb férje, majd utószülött gyermeke halt meg; a gyermek atyai örökrésze (paternum) nagybátyjára, Wujóra kellett, hogy szálljon. (Ez a nagybátya osztrákjogi öröklése!) Mivel azonban a tanács figyelembe vette, hogy ezt az atyai örökséget a házasfelek a házasság folyamán szerezték, megengedte az özvegynek, hogy sógorának igényeit mindössze 40 forinttal elégítse ki.

646 A közös munka (vállalkozás) eleme választja el a pest-budai közszerzeményt a burzsoá jog hasonló nevű intézményétől. Örökösök hiányában a hagyaték Mosel javaslata szerint, a jogigények biztosítására engedett egy év és egy nap eltelte után, a városra kellett hogy szálljon.

647 Míg a telekkönyv és vele a városi birtokviszonyok fölötti rendelkezés a kamarai adminisztráció kezén maradt, ez természetesen csak jámbor óhaj volt. De az 1703-i privilégiumok megadták mindkét városnak a gyökeres jogot is területén. Hogy ezt használatba vették és védelmezték, egy 1706-i pesti ügy mutatja. A rác pátriárka vikáriusa jelentkezett a tanácsnál az elhunyt Forgácsné hagyatékáért, mely a bemutatott királyi kiváltságlevél szerint örökösök hiányában a pátriárkát illette volna meg. A tanács azonban tiltakozott az igény ellen, mint amely az őt megillető háramlási jogra (

Recht Caducitatis) sérelmes. ígéretet tett viszont arra, hogy a pátriárkának járó 50 ft hagyományt az ingók megbecsülése után első helyen fogja kifizetni.

648 b) Végrendeleti öröklés A körültekintő városi polgár igyekezett vagyonának halála utáni sorsáról még életében rendelkezni. Gyakori volt tehát a végrendeleteknek a tanácsnál való publikálása és az ezt követő hagyatéki eljárás, melyet a maga helyén megismertünk. Az anyagi jog a római jog formáit vette át, bár szabályait az osztrák gyakorlatnak megfelelően értelmezte, alakította. Maylin budai szindikus 171 l-re tehető végrendeletében pontosan felsorolta ezeket a formákat: ha végakarata nem lenne érvényes mint alakszerű végrendelet (testamentum solemne), legalább jöjjön tekintetbe mint szóbeli (t. nuncupativum) vagy pótvégrendelet (codicillus), vagy akár halálesetre szóló ajándékozás (donatio mortis causa).

649 Jellemző azonban, hogy még maga a budai szindikus is magánvégrendeletet alkotott, ami a hatóság közreműködésével készült közvégrendelet jelentéktelenségére vall. Kelemen Imre, a XIX. század elejének nagy hatású jogászprofesszora, saját tapasztalatára hivatkozva írja, hogy Budán és Pesten a magánvégrendelet mindennapos jelenség.

650 A közvégrendeletnek a városokban szokásos formáját 645 Ptjkv. 1692. nov. 18, I. 79. 646 Btjkv. 1699. márc. 6: dieses paternum ein in wehrend[er] Ehe erworbenes gueth gewesen ist, II. 459, III. 22. 647 Pars II. tit. III. art. 8. — Bécs hasonló jogára 1. Suttinger i. m. 891. 648 Ptjkv. 1706. márc. 5, III. 374—375. 649 KA Varia u. Rep. 3952. fasc. 591—593. fol. (másolat). 650 Kelemen i. m. II. 330.