Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
szági Ebersthalban élő atyjának öröklési igényét, és Hueber Katalinnak adott elsőséget. Időközben Hueberné meghalt, és hamarosan követte szüleit az egyetlen örökös, a fiú is. Most már a Hueber-leány és a Martin-testvérek, tehát az elhunyt fiú oldalági rokonai között folyt a vita arról: milyen arányban osztoznak meg az örökhagyó gyermek atyai és anyai részén. A „paterna paternis, materna materais" elv nyilván azt kívánta, hogy a paternum Hueber Kataliné, a maternum viszont a Martin-testvéreké legyen. Ezért a tanács 1693 novemberében felébe osztotta közöttük a hagyatékot. Az asszony testvéreinek képviselője a kamarai igazgatósághoz fellebbezett, s ez a város határozatát ,, wider alle Rechten vnnd Landtsbrauch" létrejöttnek bélyegezte. Osztrák jogtudósok tekintélyére támaszkodva általános és csalhatatlan jogi regulának" mondotta ki, hogy az atyai és anyai javak megkülönböztetése csak a testvérekre és ezek gyermekeire terjed ki, a további oldalági rokonok azonban ízközelség szerint és egyenlő arányban ( in capita) kapnak részt. Minthogy ez az elv nemcsak a jogtudományban, hanem a gyakorlatban is irányadó — úgymond —, az örökséget a város ítéletével ellentétben fejenként (tehát 1/4 részekben) kell a felek között megosztani. 636 A jogeset értékelésénél éppen a legfontosabb elemet kell nélkülöznünk: annak meghatározását, hogy öröklött vagy szerzett javakról van-e szó. A Bécs városkönyvébe bevezetett, de egész Ausztriában követett Constitutio Albertina (1383) ugyanis éles határt vont az atya és az anya oldalági rokonai között, bár a XVII. századi gyakorlat már szemmel láthatóan ennek a merev elvnek az ősiekre való korlátozására törekedett. 637 Walther a különböző ágakon kapcsolódó oldalágiak között az öröklött jószágot ági eredete szerint, a szerzeményt azonban mindkét ági rokonok között fejenként osztotta meg. Ebben a megoldásban V. Károly 1529-i konstitúciójára támaszkodott, mely egyébként a nagybátyák és nagynénék öröklési jogát is megerősítette. 638 Ha a Hueber-hagyatékot szerzeménynek tekintjük, a kamarai adminisztráció döntésében világosan fel kell ismernünk az egyébként igen bonyodalmas osztrák oldalági öröklési szabályok alkalmazását. A hetedik ízig számított oldalrokonok híján, de még a város öröklése előtt, Mosel javaslata a házastársat teszi örökössé. Megjegyzi, hogy az özvegy férj örökösök mellett is részesedik házassági szerződés vagy végrendelet alapján; ha ilyen nincs, a város (ismeretlen) statútuma értelmében gyermekeivel egyharmad, más örökösökkel felerész erejéig osztozik elhunyt felesége vagyonán. Ugyanezek a jogok illetik meg az özvegy nőt azzal a kiegészítéssel, hogy hozományát és különvagyonát nem kell osztályra bocsátania, és gyermektelenség esetén sem űzhetik ki férje jószgaiból, míg női jogait ki nem elégítették. Valóban vannak rá példáink, hogy az özvegy 636 Acta adm. cam. 1694. aug. 17: Gestalten de iure die distinctio paternorum et maternorum bonorum sich nur auf die Gebrüeder vnnd deren Kindter, hingegen ad ulteriores collateralis lineae gradus sich keines wegs extendiert . . . sondern es ist sich in hac casua nach generalem et infallibilem iuris Regulám zu dirigieren, vermiig welcher post fratres fratrumque filios reliqui collatérales in gradu proximiores exclusis remotioribus in capita succedieren . . . (jogi írókat idéz), es wird auch diese Theoria in praxi observiert. — Az atya igényére 1. fent 633. jz. 637 Suttinger i. m. 931—932, hozzá 10, 178. 638 Uo. 931, 935—936, hozzá 193.
