Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

amelyben a felmenők az oldalágat megelőzték volna. Buda hatósága pedig egy svábföldi földesúrnak, aki a Budán elhunyt Hueber János György bognár atyjának öröklési igényét jelentette be, világosan megírta: az elhunyt nővérének meghatalmazását fogadja el, mert „e hely szokásai, statútumai és jogai úgy rendelkeznek, hogy az oldalág kizárja a felmenő ágat".

633 Máskor ugyancsak a budai tanács adott tanúsítványt arról, hogy a török háborúban elesett gyermektelen Lusics Jeromos kapitány jog szerinti örököse nővérének leánya, aki szintén elhunyt anyjának képviselőjeként az elsőfokú oldalági utód.

634 Ezek a világos kijelentések teljesen megegyeztek az osztrák gyakorlattal, mely a szülőknek gyermekeik utáni öröklését kizárta, sőt általában nem engedte meg az örökségnek a felmenőkre való háramlását. (Ugyanakkor, eléggé logikátlanul, az oldalágon elismerte a nagybátya és nagynéne igényét.)

635 Mindebből csak azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a pesti javaslatban a városban ekkor még szép számmal élő magyarok jogszokása jutott szóhoz a világosan osztrákjogi gyakorlattal szemben. Az oldalági öröklésre nézve Mosel már a felmenőknél kijelenti (zárójelben), hogy a jószág eredetét nem kell figyelembe venni. Ez más szóval azt a fontos elvet jelenti, hogy a városban az ősiség korlátozása nem érvényesül. Ezután előadja az oldalági öröklés rendjét. A fivérek és nővérek fejenként részesednek, s ugyanez áll gyermekeikre akkor, ha az örökhagyónak egyetlen fivére vagy nővére sem él. Ha azonban unokaöccsök vagy unokalnígok igényei túlélő nagybátyjaik vagy nagynénjeikigényeivel ütköznek össze, az elosztás törzsenként történik. Megjegyzi, hogy a mindkét ágon rokon (tehát édestestvérektől eredő) oldalági atyafiak a csak atyai vagy anyai ágon rokonokat kizárják, mégpedig a férfiak és nők egyaránt. Ezek a szabályok általában az osztrák jognak felelnek meg. Ennek segítségével érthetjük meg a Hueber-örökség ügyében hozott határozatot is. A családi kapcsolatokat így vázolhatjuk fel: Hueber Máté (Ebersthal) Martin N. A Budán letelepedett Hueber János György bognár valamikor 1692 vége felé halt meg. Buda hatósága — mint láttuk — elhárította a svábor633 Acta iud. 1693. jan. 13: Zumahlen nun aber dieses orths Gewohnheiten, Statuten, vnd Rechte Vermögen, dass per lineam collateralem linea ascendens excludieret werdten . . . (Az áthúzott részben ezt a sorrendet olvassuk: descendons, collateralis, ascendens.) Btjkv. 1695. okt. 7: Anna szentendrei asszony . . . propriam pie defunctam matrem repraesentando, primum gradum ex collaterali linea in defectum (!) descendentium hanc Annám ingredi, successionis iure dubium non sit . . . I. 626—626, hozzá II. 41. 635 Suttinger i. m. 180. Ferenc Mária Ferdinánd Veronika, bécsi férje Hader' vámhivatali nack N. tisztviselő Judit, férje egy budai kötélgyártó fiú f