Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
helyezte Ungert, aki persze hevesen tiltakozott ez ellen. 576 (Erről még később megemlékezünk.) A tartásdíjat azonban a tanács hamarosan megállapítócta. Összege magasabb, mint amit eddig láttunk (a Rost, Krempl, Suchentrunckh házaspárok ügyeiben), de gazdagabb családról is van szó. Ungernénak lakás, ellátás, ruha és cseléd költségeire február 1-től visszamenőleg évi 300 forintot szavaztak meg, az ugyancsak jómódú Krempl feleségének juttatott tartásdíjnak is kb. a kétszeresét. 577 A kamarai adminisztráció a lépten-nyomon okvetetlenkedő tanácsos és felesége között a házasságba vitt javak tárgyában való egyezség létrehozását is a tanácsra hárította át. 578 A város jelentéséből tűnik ki, mi mindent is követelt Ungerné férjétől. Az esküvő után négy hónappal a kikötött hozomány (Heyrathsgueth) fejében 500 forint, különvagyonként pedig (als ein paraphernal) 1000 forint készpénzt adott neki; ezenkívül jár neki a nászajándékon (Widerlaag) kívül 100 dukát Morgengab a házassági szerződés szerint, s ugyancsak ennek alapján — de a római jog szerint is — be kell táblázni követeléseit férje ingatlanaira. Unger viszont egyelőre üres szavakkal fizeti ki feleségét, javaiba való visszahelyezése aggályos lenne. Nemsokára azt is javasolta a tanács, hogy az asszonynak telekkönyvben biztosítsák Ungernek a fehérvári szőlőhegyen levő 3 1/2 negyed szőlejét tartásdíj fejében (loco alimentationis), ebből kb. 300 forint jövedelmet húzhatna. 579 Ugy látszik, a kamarai igazgatóság Unger folytonos zaklatását megelégelve inkább igazat adott neki, s augusztusban ismét vagyonának birtokába helyezte, kötelezvén őt felesége eltartására. Ez persze csak üres szó maradt, mert az asszony közel egy évi különélés után mintegy 40 ft tartásdíjat kapott csupán, sőt a kamarai igazgatóság 1701 tavaszán színe elé idézte, s a határnappal tartásdíját is megszüntette. 580 A tanács, mely nyilván torkig volt az összeférhetetlen Ungerrel, minden erejével az asszonyt pártolta. Ebből az amúgy is bonyolult ügynek az a mellékhajtása sarjadt ki, hogy Unger az udvari kamarához intézett beadványában házasságtörő neje pártfogóiként tüntette fel a tanácsosokat, mire ezek becsületük tolvajának bélyegezték, és még maguk kértek tőle elégtételt. 581 Az asszony igényeit eközben Unger bécsi hitelezői veszélyeztették; kérte az adminisztrációt, hogy a házasságba vitt javainak kiadásáig a telekkönyvi hivatal se előjegyzést, se becslést vagy átadást ne foganatosítson. Miután férjének az udvari kamarát megjárt keresetéről tudomást szerzett, némi huzavona után meg is jelent Budán; egyébként Bécsben, mostohaapjánál élt. Budán még inkább szüksége volt a tartásdíjra (interteniment), melynek beszüntetését az adminisztráció sem vette komolyan, csak éppen behajtani nem tudta. 582 1 701 őszén már 576 Corr. mag. 1700. márc. 17, Acta adm. cam. 1700. máj. 4, Btjkv. az előbbi keletnél, III. 184—185, IV. 39. 877 KA Hofb.. 1701. márc. no. 13, Btjkv. 1700. ápr. 2, HL 197, IV. 53. A többi tartásdíjra 1. fent 563, 567, 572. jz. 578 KA Besch. Pr. 1700. jún. 16, VT. vol. 82 bis fol. 579 Acta adm. cam. 1700. máj. 4. (Buda 1700. júl. 9. és 23-i jelentései). 580 Btjkv. 1700. aug. 23, dec. 22, 1701. jan. 14, IH. 271, 336, 341, IV. 137, 214, 231; az asszony decemberi panasza KA Hofb. 1701. márc. no. 13. alatt is; a tartásdíj megszüntetése KA Exp. 1701. márc. 24, no. 77, és az előző jegyzetben i. h. 681 L. fent 334. jz. 582 KA Mem. u. Anbr. 41 U (1701. ápr. 13, 22, 27, máj. 4, 9).
