Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

nak is dolgoznia kellett rajta.

539 Vízi alkotmánnyal függött össze Wolf György vízivárosi szabó és halkereskedő ( !) keresete is, melyben az említett Klinglmayr péktől a helyéről elkötött s emiatt a jégben tönkrement haltartójának (Fischbhalter), valamint a benne volt halaknak megtérítését követelte. Az ügyből azonban csak annyi maradt fenn, hogy a kamarai adminisztráció a tanúbizonyításra több határnapot is tűzött ki.

540 Ingóság szándékos megrongálásáért (kabát elvagdalása) a budai tanács új kabát szolgáltatásán an marasztalta, és 3 napos áristommal büntette Meister mészároslegényt; ez később kiegyezett a felperessel.

541 Láthatóan nem is vizsgálták a szándékot Hauschill budai zsibárus esetében, aki felcsapott katonának, s a panaszosként fellépő dragonyoskáplártól fegyvert meg felszerelést vett át; később — nyilván szándékának megváltoztatása miatt — visszaadta a tárgyakat, de hiányosan, illetve törötten. Tagadása ellenére, három dragonyos vallomása alapján 7 ft kártérítésben és a bírói illetékben marasztalta egy katonai-polgári vegyesbizottság.

542 Egy pesti eset a káronszerzésre ad példát: Kováts István perelte Josó Miklóst, mert fivére lesántította Kováts fivérének ökrét. (Nem tudjuk, miéit nem maguk az érdekeltek állottak perben.) A tanács arra kötelezte Josót, hogy adjon másik ökröt a felperesnek, vagy fizesse meg az értékét, de a sánta ökröt ennek fejében neki ítélte oda.

543 A felelősség kiterjedésére világít rá két budai per. A tanács kártérítésre kötelezte Weber vincellért, aki gyaníthatóan oka volt annak, hogy Fürst Mátyás disznaját az ő házánál lelőtték, és késedelmével megakadályozta a tettes kinyomozását;

544 később pedig jóvátételre (bonification) szorította a lemondó Schwartzeysen újlaki bírót, mert ugyancsak Fürstnek két sertését lelőtte vagy lelövette Î

545 A részegség, melyet a büntetőbíráskodásban annyira tekintetbe vettek, a kártérítéstől nem mentesített. Prauss fuvaros legénye a szüretkor részegségében feldöntött egy 13 akó vörösborral telt hordót, amely Bösinger polgármesteré volt. A tanács kötelezte rá, hogy gazdájának (aki nyilván megfizette a bor árát helyette) másfél évig ingyen, mindössze a szükséges ruha fejében szolgáljon.

546 Az eddig tárgyalt esetekben a károsítás szándékosan vagy gondatlanságból törtónt, a felelősség alapja tehát az alperes vétkessége volt. Ismerte azonban a városi joggyakorlat a vétlen felelősséget is; ennek köre gyakorlatilag az állatkárokat fogta át. Láttuk, hogy a tüosban legeltetett állatokat a föld gazdája önhatalmú zálogolással (Pfändung) behajthatta, és csak a kár meg a hajtópénz (Pfandgeld) megtérítése fejében kellett kiadnia.

547 Egy pesti ügyből úgy látszik, az eljárás szabályossága megkívánta azt is, 539 Ptjkv. 1699. márc. 24,11. 197. 540 KA Besch. Pr. 1698. márc. 14, ápr. 28, máj. 11 (vagy 7?), V. vol. 21v, 34v, 35v fol. 541 Btjkv. 1697. márc. 6, II. 122. 542 Acta iud. 1706. ápr. 28. 543 Ptjkv. 1695. okt. 7, I. 315. 544 Btjkv. 1700. dec. 10: vermuetlich thuen lassen, m. 324, IV. 193. 545 Uo. 1707. febr. 14, 18: 2 fährl, (alább) schweindl, VI. 427, 429—430, VU. 238, 240, vö. n. fej. 68. jz. 546 Btjkv. 1703. dec. 3, DI. 679, IV. 696. 547 L. fent az 51—55. jegyzetnél.