Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
nél, a testi sértésnél is megtörtént, hogy a tanács elsősorban az ügy kriminális oldalát tekintette. Egy pesti puskaműves felesége, aki egy szolgát véresre vert, és karabélyát is eltörte, alig kerülte el — pénzbüntetés árán — a „hegedűt", s egy késsel hadonászó szolgáló bele is került. 527 Férfiaknál a századfordulótól kezdve gyakrabban alkalmazták az áristomot, sőt a sáncmunkát is, persze csak néhány nap erejéig; egy vargalegényt pedig, aki mestert ütött meg, majdnem bilincsbe is vertek. 528 Mindezek a változatos megoldások arra mutatnak, hogy a pesti és a budai bíróság nem járt el következetesen a testi sértési perekben, s ezeknek hol polgári, hol büntető oldalát domborította ki. A felek egyezkedésének mindenesetre tág tere nyílott; a megegyezéssel a reális iniuria is a szóbeli sértéshez hasonló mederbe terelődött. Jellemző erre Jaskó Mihálynak és feleségének Eschenbrugger Fülöp pincérével lefolyt, fegyverhasználattal és rugdosással járó viszálya. A kezdeményezőt, Jaskónét nem büntették meg, mert komája, Eschenbrugger megbocsátott neki; mindössze meg kellett követnie a panaszosokat, és a jövőben súlyos büntetés terhével tartózkodnia az ilyen magatartástól. 529 c) Egyéb károkozó cselekmények Ha nem is a becsületsértési—rágalmazási és testi sértési esetek gyakoriságával, de meglehetősen széles skálán előfordultak a két város gyakorlatában egyéb károkozó cselekmények is. Itt természetesen csak azokat tekintjük át, amelyek nem valamely szerződési viszony kapcsán fordultak elő, hiszen — láttuk — a szerződési jogban is gyakran követeltek és kaptak a felek kártérítést. A pest-budai joggyakorlat az általános jogelveknek megfelelően megkövetelte a szándékos vagy gondatlan károkozótól, hogy a kárvallottnak szolgáltasson elégtételt, s a jogosnak talált kielégítést (Vnclaghaffthaltung) bírósági kényszerrel is szankcionálta. 530 A polgárok a legváltozatosabb tényállásokkal keresték fel a bíróságot. Zinhausen budai seborvos pl. azért keresett elégtételt, mert konkurrense adott szava ellenére elvonta a közönséget (die Kundten) borbélyműhelyéből, vagyis — mondhatjuk — a tisztességtelen verseny okozta káráért. 531 Szöllősi Pál meg a céhet tette felelőssé 50 forintjáért, melyet elszökött legénye lopott el tőle; azt állította, hogy a mesterek tanulólevél nélkül, szabálytalanul vették fel 527 Uo. 1689. aug. 9, 17,1. 27, 30; uo. 1696. aug. 21,1. 391. 528 Btjkv. 1699. júl. 1, II. 517, Dl. 69; Ptjkv. 1701. jún. 25, n. 540; Btjkv. 1701. dec. 9, ID. 461, IV. 385; uo. 1704. máj. 28: ad compedes condemniret, IV. 758, V. 36—37, VI. 33—34; uo. 1706. márc. 1, VI. 261, VII. 38; uo. 1708. márc. 28: 2 nap sáncmunka Újlakon, VI. 626, VD. 469. 529 Ptjkv. 1695. jan. 7, 11,1. 234—238. — Feltűnő Buda tanácsának az a tilalma is, hogy Milovanovics volt rácvárosi bíró 50 tallér terhével nem torolhatja meg ( !) a megvert Martinos katolikus rácon és az ellene tanúskodó örmény katolikus papokon a rá kiszabott elégtételt és büntetést: Btjkv. 1698. máj. 23, D. 296, mérséklés uo. máj. 26, D. 298. 530 Uo. 1699. júl. 29, II. 538, Dl. 88. A közelebbről nem ismert ügyben az alperes Wablerné köteles a „künfftig zuwachsen[den] Schaden" is jóvátenni. 831 Uo. 1695. febr. 11, I. 546.
