Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
a fiút, tehát végső soron ők tehetnek károsodásáról! 532 Ezekben a perekben az ítélet sajnos ismeretlen számunkra, de megindításuk is mutatja a magánjogi tiltott cselekményért való felelősség széles körét. A kártérítési keresetnek szokványosabb esete a tűzkár miatt indított per. Amikor Pollermann pesti polgár házában tűz ütött ki, két halászember, a polgár két bérlője azt állította, hogy elpusztult ingósága, halászszerszáma és lisztje, s ezáltal 300 ft kárt szenvedett. A tanács kihallgatta Árvay Tamás rézművest, akinél a tűz kiütött, a háztulajdonost és a kémény építőjét, Schelb kőművest; ezenkívül egy kőműves és egy ácsmester szakvéleményét is kikérte. ítéletében megállapította, hogy a házigazda felel a veszélyes kéményért és azért, hogy ennek közelében szalmát csépeltek, de az építőnek is jobban kellett volna a kéményt megcsinálnia, ós a lakókat a veszélyre figyelmeztetnie. A felelősséghez mérten megosztotta a 100 forintban maximált kárösszeget is: Pollermann és Árvay együttesen 80, Schelb pedig 20 forintot volt köteles megtéríteni a halászoknak. 533 Tűzkárért is fizetett Jankovics rác 300 forintot és két akó bort ellenfelének Budán, a felelősség közelebbi részletezése nélkül. 534 A Pollermann-ház esetéből azonban kitűnik, hogy városaink gyakorlata a felelősség terén már túlment a római jogi lex Aquilin korlátain, s a mulasztási culpa címén is marasztalt. 535 Az csak természetes, hogy a felperes házában veszélyes kőhajítással (tehát szándékosan) okozott kárt az alperesnek meg kellett térítenie, és még pénzbüntetéssel is sújtották. 536 Jelentősebb kár eshetett az épületeken kívül a Dunán kikötött malmokban, hajócskákban is. A hajómalom leszakításának, megrongálásának néhány esetét fentebb megismertük, de ezekben az alperes alkalmasint szolgálati viszonyban állt a felperessel, s ezért volt gondosságra kötelezve. 537 Valószínűleg ide kell vonni Krempl Tóbiás péknek és szaktársának, Klinglmayr Györgynek kapcsolatát is; erről csak annyit tudunk, hogy az előbbi a tanács és a saját céhük ülésén gyalázta a molnárokat és Klinglmayrt Zichy tábornok malmának megrongálásáért, az utóbbi pedig az esett kárt később kijavította. Súlyos, elmérgesedett viszály támadt ebből a dologból, de ezt inkább Krempl féktelen nyelve okozta, mint a malom kára. 538 Bizonyosan nem szolgálati viszonyból keletkezett két molnár kártérítési pere Pesten. Mucsi János panaszt tett Boisit Emánuel ellen, hogy malmával az övét megrongálta, a kishajót teljesen tönkretette, s ezzel 50 ft kárt okozott neki. Az alperes három rác munkással bizonyította, hogy a malom meg volt kötve, akarata ellenére szakadt le a kötélről, s a munkások átkiáltottak a másik molnárnak. A tanács megosztotta a felelősséget: kötelezte Boisitot, hogy a felperes malmát a maga költségén hozza vissza a helyére, de Mucsi532 Ptjkv. 1695. okt. 18, I. 316—317. 533 Uo. 1699. máj. 13, II. 215—218. 534 Acta iud. 1700. ápr. 22. 535 A lex Aquilia (i. e. 287.) szerinti cselekmény tényállásához dolus vagy culpa in faciendo volt szükséges, Személyi i. m. II. 125. 536 Btjkv. 1700. júl. 7, Ül. 246, IV. 111. 537 L. fent a 213—215. jegyzetnél. 538 Acta iud. 1699. júl. 24, Btjkv. 1699. szept. 19, III. 101, vö. III. fej. 17. és IV. fej. 229. jz.
