Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

büntette meg azokat a mestereket, akik legényüket vagy inasukat megverték, esetleg meg is kínozták; a büntetéspénzek jegyzéke mutatja, hogy még az igen csekély összeget is — általában 1 tallérra — mérsékelte.

508 De úgy látszik, hogy a századforduló táján a mesterekkel szemben is szigorodott az elbírálás, talán a legények összefog könnyen bekövetkező sztrájk hatására. Ferretti kőműves legényének megveréséért a szokott kártérítésen kívül még áristomba is került ,,zu einer Straff", a vincellérjét bántalmazó gazda pedig rövid határidővel 36 tallér pénzbüntetést kapott, s ezt utóbb is alig mérsékelték.

509 Amikor azonban a szolga vagy leg my ütötte meg gazdáját, mesterét, a tanács kezdettől fogva áristommal, testi fenyítéssel válaszolt; a cselédlány hegedűbe került.

510 Pénzbüntetéssel sújtotta a pesti hatóság azt a molnárt is, aki a malomtulajdonos ellen követett el szóbeli és testi sértést.

511 A testi sértés tényállását és a felelősség kérdését a bíróság bizonyítás során tisztázta. Bár a testi sértési eljárást is sommás jellegűnek tekintették, a summarische Clog

512 tárgyalásánál előfordult, hogy a felperes a rendes eljárásnál szokásos artikulusokra nézve kérte a tanúk kihallgatását. Az ő vallomásuk döntötte el a per sorsát; egy pesti ügyből világosan kivehető, hogy a felek jelenlétében eskették meg, majd egyenként hallgatták ki őket.

513 A tanúvallomások mellett az ügy természetéhez mérten jelentős szerephez jutott a szemle. Különösen a korai esetekben maga a tanács vette szemügyre a sértettet; Pest hatósága pl. megállapította, hogy a panaszos Schifflinger Tamás kőműves egyik oldala olyan véresre van verve, „wie ein marter büt".

514 A kialakult eljárásban már a seborvos, borbély vagy fürdős látleletét vette figyelembe a bíróság. Ők állapították meg, milyen mélyre hatolt a vágás, milyen zúzódásokat okozott a verés, mennyire volt veszélyes a sérülés. Tábor Miksát, Hirschl Izsák ugyancsak megvert sógorát a kamarai igazgatóság Gering seborvossal és Ecker f ürdőssel vizsgáltatta meg, máskor általában elegendő volt egy szakértői vélemény.

515 Ezenkívül az alperes gyakran be is ismerte tettét, csak mentő körülményekre, védelemre stb. hivatkozott. A bíróság a tényállás tisztázása után meghozta ítéletét. Egyes esetekben az alperest a szóbeli sértésnek megfelelő elégtételre, tehát megkövetésre (abbitt) kötelezte; ezzel tudta le a Bernhardt „Spillmann" elleni reális és verbális sértését Frantz Eri németalföldi festő is.

516 Feltűnően enyhének 608 Btjkv. 1698. aug. 13, 18,11. 344, 346; a büntetéspénzek jegyzéke uo. II. 425. 609 Uo. 1701. dec. 20, III. 467, IV. 391; 1707. júl. 1, 4, VI. 502, 504—505, VH. 323, 326. 510 L. a IV. fej. 251. jegyzetnél. 511 Ptjkv. 1700. ápr. 20: gewalt vnndt angriff an seinem Mühlherrn, II. 342. 612 L. fent 485. jz. 513 1698: 1. fent 483. jz.; az eskü hangsúlyozását 1. fent a 484. jegyzetben is; kérdőpontok alább az 518. jegyzetben is. 514 Ptjkv. 1688. szept. 15, I. 5—7. Hasonló Btjkv. 1689. nov. 30: ocularis inspectio durante iudicio. 515 1693: fent 496. jz.; KA Ber. u. Sehr. 1695. máj. 3, no. 11: a Krempl-Bösinger viszályban; 1698: Hirschl-Tabor ügy, fent 475. jz.; 1700. szemledíj megosztása: fent 501. jz.; Btjkv. 1702. júl. 21, HL 524,IV. 476; Acta iud. 1705. febr. 6; 1708: fent 491. jz. 516 Btjkv. 1695. júl. 6, I. 594; uo. 1701. ápr. 1, 5: Fr. Eri „Niderländischer Maler" ügye, III. 366, IV. 270.