Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

nem maradtak meg a gyalázkodásnál, hanem felgerjedve egymás hajába is kaptak, másrészt a sértegetés alapul szolgált egy-egy kiadós ütésre vagy vágásra. A két tiltott cselekmény között lényeges különbség is mutatkozott: a testi sértést általában nem lehetett puszta megkövetéssel jóvátenni, a tettesre többrendbeli kártérítési kötelezettség hárult, amellett a hatóság rendesen büntetéssel is sújtotta. A pesti jogkönyvjavaslat is kifejezi ezt az összetett jellegét, bár csak a vásáron vagy más kiváltságos helyen történt verekedésről, ütlegelésről, sérelemről szól (P. II. tit. VII. art. 10.). Az elkövető — úgymond — térítse meg a sértettnek ,,quod sua interest", azonkívül fizessen a tanácsnak 12 ft büntetést. Bővebben szólt a testi sértésről a Pr. Cr. 62. cikke, mégpedig az emberöléssel kapcsolatban (13. §). A halált okozó sebzést vagy ütést, valamint az ölési szándékkal történt testi sértést fenntartotta a joghatósággal rendelkező úrnak, de a közönséges verekedést és vagdalkozást a városi (falusi) bíróság hatáskörébe utalta. Felperes híján ennek volt kötelessége a megfelelő — de nem pénzbeli — büntetést kiszabni; ha azonban felperes jelentkezett, a büntetés mellett még megfelelő elégtételt is kellett nyújtania számára, a költségen, káron és a foglalkozás elmulasztásából eredő károsodáson kívül. A büntetést az osztrák kódex — jellemzően — súlyosabbnak rendelte akkor, ha az alperes szegénysége miatt nem tudta ezeket megtéríteni a sértettnek, vagy ha visszaesőnek minősült. Általában ezek az elvek irányították a két város joggyakorlatát. Mint a szóbeli sértésnél, a testi sértés ügyeiben is indulhatott a per a kamarai adminisztráció előtt. Nem is lehetett ez másként, amikor maga a polgármester (Bösinger) követett el erőszakosságot. A Krempl és Zaunockh elleni tettlegességei az egész tanácsot felháborították, és — mint láttuk — évekig foglalkoztatták a főhatóságot. Ugyancsak itt tett panaszt Reyer Mihály Gábor császári tisztviselő, akit Bösinger spanyolnáddal és kézzel úgy eltángált, hogy az arca egészen eltorzult.

471 Az adminisztrációhoz fordult szóbeli és tettleges sérelem miatti panaszával Bittner császári hajóőr, és itt tettek panaszt ugyanezért ellene is.

472 Reitter ellátási főbiztos bántalmazásáért az adminisztráció rendelte el a tettes gazdájának, Pavics péknek letartóztatását.

473 Polgármester, bíró, tanácsos is kért elégtételt a főhatóságtól, és az első budai szindikus, Krätzschmann János György nevét egy hasonló beadványa tartotta fenn. (Ügyét egyébként elintézés végett a polgármesternek adta ki az igazgatóság.)

474 Az általános hatásköri szabályoknak megfelelően az adminisztrációnál tett panaszt Hirschl Izsák és sógora az őket bántalmazó Salgari József egri prefektúrai ellenőrre,

475 s itt került megvitatásra egyik zsidónak a másik elleni reáliniuria-pere.

476 Emellett olyanok is 471 L. a IV. fej. 230, 231. jegyzetnél; Reyer ügye (1696) KA Mem. u. Anbr. 196 R, KA Besch. Pr. 1697. márc. 4, IV. vol. 63. fol. 472 Uo. 1689. jún. 10,1. vol. 64—64v fol.; uo. 1689. júl. 4, aug. 29, 1690. jan. 10,1. vol. 73v—74v, 86—86v, m. vol. 7—7v fol. (az utolsó no. 11.). 473 Uo. 1698. febr. 5, V. vol. llv fol. 474 L. IV. fej. 228—229. és (a szindikusra) II. fej. 22. jz. 475 KA Besch. Pr. 1698. okt. 10, 20, 21, 29, V. vol. lOlv, 104, 107, 109v fol.; KA Mem. u. Anbr. 24 J, 48 J (kelet nélkül és 1698. nov. 6.). 476 KA Besch. Pr. VIII. vol. litt. L, 1704. jún. 18: Leeb Salamon a két Bürgl ellen.