Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

felkeresték testi sértés miatti panasszal a kamarai hatóságot, akiknél a város megkerülését semmi sem indokolta.

477 Ezért az adminisztráció nemegyszer adott megbízást kisebb súlyú ügyek elintézésére a városok bíróságának, hogy ne kelljen velük bajlódnia.

478 Az adminisztráció működése egyébként nem sok hasznot hozott a panaszosoknak. Szokott lassúságával járt el a testi sértési ügyekben is; újra meg újra kiadta a beadványt jelentéstételre az alperesnek, de ítéletig csak ritkán jutott el. így nyoma van annak, hogy Geiter budai kőművesmester bántalmazása miatt Weis borkorcsolyást (Faszieher) 24 ft kártérítésben és (a vitás ?) 26 ft munkabérben marasztalta el, a gyalázkodásért még bocsánatkérésre is kötelezve őt. Az ítélet végrehajtása a budai hatóságra hárult.

479 Az említett Hirschl—Salgari ügyben is sikerült a zsidóverő ellenőrt szüretje és utazása letiltásával az elvett kabát visszaadására és a gyógyítási költség megtérítésére szorítani. Majd egy bántalmazott rác javára ítélt meg az adminisztráció a borbély költségén kívül 6 forint fájdalomdíjat is a hatalmukkal visszaélő tabáni őrökkel szemben, mégpedig 24 órán belüli lefizetésre Î

480 Ha a katonai hatóság is bekapcsolódott az eljárásba, a sértett kielégítése akkor sem volt biztosabb. Stublantz pesti puskaműves pl. összeszólalkozott anyósával, Schweidler hadnagy feleségével, s a kölcsönös szidalmak után egy alapos pofont adott neki. A tanúként kihallgatott kocsis vallomása Stublantznak kedvezett. Bár Schweidlernek sikerült vejét egy időre áristomba tétetnie, Pfeffershoven katonai parancsnok és az adminisztráció útján még egy év múlva is hiába keresett elégtételt a pesti tanácsnál.

481 Arra is találunk adatot, hogy egy muskétás lábának eltörése miatt a katonai hatóság ítélt egy pesti rác polgárt a felcserdíj, fájdalomdíj és a bírói költség megfizetésére, a végrehajtást pedig a várostól kérte.

482 Mindezek a töredékes adatok is arra vallanak, hogy a tényállás megállapítása után a kamarai és katonai hatóságok is költséget (ápolás, eljárás) és kártérítést (fájdalomdíj) ítéltek meg. Ehhez a kamarai igazgatóság a — még említendő — fellebbezett perekben is ragaszkodott. A városok tanácsai előtt lefolyt nagyszámú testi sértési per tényállása távolról sem olyan érdekes erkölcstörténeti fejezet, mint a rágalmazás és becsületsértés változatai. Jogi szempontból sem volt lényeges különbség a tekintetben, hogy az alperes karddal, szablyával, csákánnyal, bottal, mérőrúddal, spanyolnáddal vagy ököllel ütötte-vágta-e az felperest; hogy kékzöld foltokat okozott testén, vagy vért ontott, esetleg leharapta az orrát vagy az ujját. Mindez az elégtétel és a büntetés mértékét befolyásolta, de minőségi változást csak akkor idézett elő, ha a testi sértés halált okozott. A tettesek lehettek polgárok, zsellérek és katonák; tisztes kézművesek, legények és inasok; férfiak és nők. Említést érdemel, hogy az asszonyok nem477 Uo. 1697. febr. 11, IV. vol. 56v fol.; uo. VLU. vol. litt. M, 1704. aug. 18. 478 Uo. 1697. márc. 4,IV. vol. 64. fol. egy volt postamesterné és az,,öreg kerülő" ügyében: damit man dergleichen causas nicht ex officio zu ventiliren bemüssiget werde. 479 Uo. 1696. jan. 11, IV. vol. 7v fol. 480 Fent 475. jz.; KA Besch. Pr. VU. vol. 1701. okt. 31, dec. 5. 481 Fent 399. jz., KA Exp. 1702. dec. no. 27. (nov. 23-án), Int. a. a. nr. 666; Corr. buch 1702. dec. 27, II. 490—491. 482 Int. a. a. nr. 794, 1706. jún. 11.