Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
A kiegyezés illetve megkövetés helyreállította, a bíróság kiadványa tanúsította a sértett becsületét, hiszen a sértő „megadta neki tisztességes nevét." De a budai vagy a pesti tanács, ha jónak látta, még büntetést is szabhatott ki rá. Ez meglehetősen ötletszerűen történt, és nem terjedt néhány forintnál vagy tallérnál többre; nőknél — talán a „világítás" büntetésének megváltásaként — gyertyára adott pénz vagy viasz formáját vette fel. 464 Pest hatósága, ha a büntetés összegét kamarai bizottság szabta meg (25 fi), vagy Buda tanácsa, amikor növelni akarta a Szentháromság-szobor alapjának bevételeit, a szóbeli sértést is jobban megsarcolta, s egészen 36 tallérig felment. 465 Ugyanaz a fiskális szempont lehetett irányadó, amikor verbális iniuria címén a fuvarostól fuvart, a kőfaragóktól ablakkeretet, a lakatostól templomi gyertyatartót hajtott be a hatóság valamelyik középület javára. 466 Jellemző, hogy Buda tanácsa a gazdasszonyát megsértő vincellért 14 napra fél munkabérre szorította. 467 Ebben ugyanaz az osztályszemlélet mutatkozott meg, amely becsületsértés esetében is áristomot alkalmazott, mégpedig túlnyomórészt papi személy vagy mester (gazda) megsértése miatt. Az ilyen szabadságvesztést a strázsamesternél kellett kitölteni, s időtartama sem haladta meg a néhány napot. 468 De a kuruc időkben már a törvényszolgához, bilincsbe verve is utaltak alpereseket, ha magasabb rangút sértettek meg; igaz, a végrehajtás során enyhítették az őrizetet. 469 A legsúlyosabban Hueber budai asztalos bűnhődött, aki Sparber pátert ismételten szidalmazta, majd (jó?) madárnak nevezte: a tanács nyolc napig tartotta áristomban kenyéren és vízen, ismétlődés miatt pedig még bilincsbe is verette. 470 Ezek a büntetések azonban már túlmennek a verbal-iniurien miatt indult polgári perek eredeti célján, s inkább már említett vegyes jellegüket világítják meg. b) Testi sértés A testi sértés (real-iniurien) majdnem ugyanannyi munkát adott a két város hatóságának és a kamarai igazgatóságnak, mint a rágalmazás és becsületsértés. A kettő gyakran össze is kapcsolódott: a polgárok rendesen 464 Ptjkv. 1688. júl. 21,1. 2, de elengedik; Corr. mag. 1689. nov. 7; Btjkv. 1694. szept. 20, I. 514,11. 17; 1695: fent 406. jz.; Ptjkv. 1696. júl. 31, 3. ft gyertyára, I. 385, az ügy bonyodalmait 1. az I. fej. 58, IV. fej. 348. jegyzetnél; Ptjkv. 1697. máj. 31, jún. 11,n. 39,43: 2 és 1 font viasz a két félnek; Btjkv. 1700. ápr. 16, III. 200, IV. 57. 465 Fent 370. jz.: 25 ft; Btjkv. 1707. máj. 16, 23, jún. 3, 17: 36 tallér, mérsékelve 24-re, VI. 479, 482, 488, VII. 296, 300, 307, 318; uo. 1708. júl. 4: 16 taUér, VI. 666, vn. 521. 466 L. a IV. fej. 252, 312, 405. jegyzetnél. 467 L. fent 217. jz. 468 Btjkv. 1694. szept. 20,1. 514, II. 17; Acta iud. 1697. márc. 8; Btjkv. 1700. ápr. 16: két ügy, III. 200, IV. 67; Ptjkv. 1703. márc. 2: plébános sértegetése, I1T. 142—143; Btjkv. 1703. ápr. 20, III. 628, IV. 612; 1705: fent 347. jz.; Btjkv. 1706. nov. 10: őexcellenciája komornyikjának megsértése, VI. 376—377, VII. 176; uo. 1708. márc. 21: áristom kérése alperes ellen, VI. 622, VII. 465. 469 Uo. 1704. nov. 29: mészároslegény ... ad compedes, IV. 801, V. 82, VI. 77—78; uo. 1708. máj. 18: zum Schergen, majd csak Haus Arrest báró Stom ezredesné megsértéséért, VI. 646—647, VII. 497. 470 Uo. 1706. okt. 29, dec. 15, VI. 371, 395, VH. 170, 199.
