Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

Ha a gyalázkodásban csak egyik fél bizonyult bűnösnek, vagy a sérelem súlyosabbnak tűnt, a sértőt állításának, szavainak a bíróság előtti visszavonására (

gerichtliche recantation) és a sértett megkövetésére (abbitt) kötelezték.

453 A bocsánatkérés szertartásához is hozzátartozott a kézfogás.

454 A megkövetést gyakran mondották nyilvánosnak is, de nyoma sincs annak, hogy ez a középkorban hazánkban is dívó, drasztikus formaságok között történt volna meg. Ha a sérelem a tanács ellen irányult, ez a jelek szerint alkalmazta a régi módszert, s a gyalázkodónak nyilvánosan szájon kellett csapnia magát.

455 A polgárok közötti becsületsértés esetében azonban megelégedtek azzal, hogy az elmarasztalt alperes a tanács színe előtt (in pleno, vor Gericht) hajtsa végre a megkövetést; mivel pedig erről bírósági tanúsítványt (Gerichts Vrkundt) állítottak ki a sértett számára, ennek költségeit is a sértőnek kellett viselnie.

456 A nyilvános megkövetésnek a tanács színe előtti lefolyására mutat Stöckl budai ács pere is, melyben Neuhold bognártól a „bortolvaj" kitételért kért elégtételt. Az eljárás során az alperes előállította tanúként Stöckl elbocsátott szolgálóját, akitől a híresztelés eredt. A tanács a lányt nyilvános megkövetésre kötelezte, amit azonnal el is végzett; ezt pedig csak a tanács színe előtt tehette meg így.

457 Arra is gondolhatunk, hogy a nyilvános megkövetés fejében a hatóság megelégedett az alperes aláírásával és pecsétjével ellátott nyilatkozat (Revers) kiadásával; ebben a sértő kijelentette, hogy állítását ünnepélyesen visszavonja, ellenfelétől nyilvánosan bocsánatot kér, és a jövőben — esetleg büntetés terhével — tartózkodik a sérelem megismétlésétől. Ilyen reverzálist kellett adni az egész céh számára is, ha valamennyi tagját érte a sérelem.

458 A megkövetést egyébként sokféleképpen tehették súlyosabbá: tekintélyesebb polgárt a sértőnek harmadmagával,

459 papi személyt ugyanígy, „keresztény módon" vagy térdenállva,

460 inasnak mestert a tanácsban és otthonában,

461 rácnak rác sértetteket a tanácsban és még a tabáni bíró előtt kellett megengesztelnie.

462 Az egész céh ellen irányuló sértést a céh gyűlésén, „bey offener lad" is vonták vissza; másrészt a céh érdekelve volt a tagjai között kitört becsületügyi viszályban, s így a Ferretti és Bürtzel közti per tárgyalásán az atyamester hat kőműveslegény kíséretében jelent meg.

463 453 Acta iud. 1692. nov. 12, Btjkv. I. 432—434. Tanulságos, hogy az itt tárgyalt rágalmazást (1. fent a 375. jegyzetnél) már előbb Bécs hatósága is 50 tallér terhével tiltotta meg, s ezt Buda csak megismételte. 454 Btjkv. 1695. febr. 23: die handt gegeben, vnnd abgebetten, I. 553. 455 L. a IV. fej. 397—400. jegyzetnél; erre utalt a budai tanács a Kränzerrel folyó viszály során is, 1. III. fej. 56. jz. 456 1695: fent 338. jz.; 1696: fent 370. jz.; Acta iud. 1695. dec. 16, Btjkv. dec. 12, I. 651—652, n. 54, a tanúsítvány kiváltása. 457 1695: 1. fent 337. jz. 458 Ptjkv. 1688. júl. 21, I. 2; Acta iud. 1693. jún. 27; uo. 1693. júl. 13; KA Besch. Pr. 1697. febr. 15; céhnek, IV. vol. 59—59v fol. 459 Ptjkv. 1696. nov. 6, 9, I. 409, 412. 460 1697: fent 215, 354. jz.; Btjkv. 1706. aug. 19, VI. 343—344, VH. 145. Az utóbbi esetben Sprengerné Tamás atya vízivárosi vikáriusnak nyilvánosan a német nyelvtudás hiányát vetette a szemére ! A pap megbocsátott neki, s ezért mindössze 6 forintot kellett fizetnie a kórház javára. 461 Btjkv. 1699. máj. 15, II. 485, IH. 45. 462 Uo. 1704. aug. 8, IV. 764, V. 41, VI. 39. 463 Acta iud. 1693. jan. 23; uo. 1696. aug. 30. 17* 259