Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
becsületsértési perben megtörtént. 440 A rágalmazási perekben ezen túlmenően a bíróság belement az állítás valóságának bizonyításába is. A felperesnek tanúk és okiratok segítségével (durch Proben) kellett tisztáznia magát vagy feleségét a vádak alól, az alperesnek ugyanúgy az ellenkezőjéről kellett meggyőznie a bíróságot. 441 Ennek keretében a borlopással vádolt vízivárosi ács iratokkal mutatta ki borüzletének szabályszerűségét, a viszályba bonyolódott pékek meg többszöri szakértői vizsgálatot, „pártatlan céhet" vettek igénybe. 442 A bizonyítás eredményéhez képest engedte meg a bíróság a tisztító esküt az alperesnek, illetve tagadta meg tőle, ha a praesumptio ellene szólt. 443 A kamarai igazgatóság az öreg Sauttermeister rágalmazóját azzal is megfenyegette, hogy jog szerint elmakacsolja, ha nem bizonyít; a gyakorlatban azonban az in contumaciam ítélet nem fordult elő. 444 Bizonyítás után a tanács határozatot hozott. A panasz jelentéktelensége (Vnerheblichkeit) az eljárás megszüntetését eredményezte. 445 De a gyakorlat szerint ex officio megszüntetésnek nevezték a határozatot akkor is, ha az egyik fél sem érdemelt büntetést, és sikerült őket kibékíteni (zu gueten freundten gesprochen).^ 6 A béke kézfogással (Handgeliebt, Handtgebung) jött létre; 447 a felek kölcsönösen megbocsátottak egymásnak, s a béke megtartását a magisztrátus azzal biztosította, hogy a viszály felújítójára, a sértés megismétlőjére pénzbírságot (Pönfall) helyezett kilátásba; az előre megállapított összeg a sértés súlyosságához mérten 6 forinttól 50 tallérig terjedhetett. 448 Előfordult, hogy a tanács megsértése miatt egyben büntetést is szabtak ki, ekkor a szidalmak megismétlését az összeg kétszeresének terhével tiltották meg. 449 Nőknek, akik nem tudtak féket rakni a szájukra, a bíróság a „hegedű" büntetését helyezte kilátásba. 450 A Pönfall egyébként nem maradt üres szó. Egy korai ügyben két pesti asszony öntött egymásra (és a hatóságra is) válogatott szidalmakat; egyikük pénzbüntetést is fizetett, s a tanács 10 tallér terhével megtiltotta a viszálykodást. Később azonban ismét nekiestek egymás becsületének, ezért a hatóság mindkettőjüket elmarasztalta a pénzbírságban. 451 Budán meg egy esetben a pénzbírsággal megerősített tilalom megszegőjét a strázsamesterhez küldte a tanács. 452 440 Ptjkv. 1696. nov. 6, 9, I. 409, 412. 441 L. fent 347, 378, 406. jz. 442 L. fent 337. jz. (a második ügy); KA Exp. 1696. ápr. 26, no. 39. 443 L. fent 403, 422. jz. 444 L. fent 342. jz. (1697. máj. 31.) 445 Btjkv. 1700. ápr. 19, III. 202, IV. 60. 446 Ptjkv. 1692. jan. 23, I. 53; Btjkv. 1695. febr. 11, I. 545; uo. 1705. okt. 23, V. 212. — Á megszüntetésnek felelt meg a római jogi transactio kifejezés is, 1. fent 430. jz. 447 1 6 8 9: fent 319. jz.; Corr. mag. 1689. nov. 7; tettlegességgel kapcsolatban Ptjkv. 1704. okt. 28, IH. 265. 448 Btjkv. 1689. máj. 23, 1. 172, vö. 319. jz.; KA Besch. Pr. 1689. jún. 3, I. vol. 60v— 61. fol.; Ptjkv. 1692. aug. 30: 30 ft, I. 73—74; Acta iud. 1693. jan. 5; Btjkv. 1694. szept. 26, I. 519—520, II. 25; uo. 1695. dec. 9, I. 647—650, II. 52—54, Acta iud. 1695. dec. 16; KA Exp. 1696. ápr. 26, no. 39: 50 tallér; Btjkv. 1703. ápr. 20, III. 628, IV. 611. 449 L. IV. fej. 232. jz. 450 1 6 9 8: fent 402. jz.; Btjkv. 1703. ápr. 16, Hl. 625, IV. 609. 451 Ptjkv. 1688. júl. 7, dec. 16, 1. 1, 8, vö. IV. fej. 232. jz. 452 Btjkv. 1696. máj. 7, II. 77, vö. IV. fej. 342. jz.
