Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
jellemző, hogy Laskó mintegy 57 forintot, Krauss 40 és fél forintot követelt. A tanács háromtagú kiküldött bizottsága előtt bemutatták számadásukat, Krauss megfizette a különbözetet, és kézadással (durch beschehenes Handtgeliebt) elsimították a differenciák miatti sértések ügyét is. 319 Nem sokkal később két pesti: Lendvay Györgyné és Erdey István egy nyéki lakossal, Silio Péterrel társulva ennek lakóhelyén bort vásárolt, hogy azt Belgrádban kimérje. De mivel a társaság nem találta meg számítását, a bort visszahozták Pestre, és nem fizették ki. Az eladók indította perből érdekes elszámolási viszonyra derült fény. Erdey és Silio felelősséget vállaltak a vételár kétharmad részéért, Lendvay viszont a megyei joghatóság alá tartozására hivatkozva kitért a maga egyharmadának kiegyenlítése elől, felesége tartozásvállalását pedig nem ismerte el. A tanács határozatát az befolyásolta, hogy Silio Lendvay szolgája előtt Baján átvette a bor értékesítését. így Erdey részét kivéve Siliót tette felelőssé a hitelezőkkel szemben, de kijelentette, hogy Lendvayt magasabb fórum előtt perelheti, ha bizonyítani tud. Perének megkönnyítésére a szerződést is az ő kezébe adták. 320 Ugyancsak borszállításból eredt BÖsingernek és Schräder kremsmünsteri komornyiknak fizetési megállapodása; az üzlet szálai itt Debrecenbe vezettek. 321 Közelebbről nem ismert elszámolási perek folytak ugyanakkor Pest tanácsa előtt is; közös vonásuk, hogy mindkettőben az egyik üzlettárs özvegye volt a felperes, az alpereseket pedig (Pobics rác, illetve Szemerédi Benedek) csak áristommal vagy házuk lefoglalásával lehetett teljesítésre szorítani. 322 Ha a társaság vagyont szerzett, a felszámoláskor ennek megosztására is sor került. A budai válságban a polgármesterségig sodródott Faber Jeromos markotányos nagy vállalatokban volt részes; Holzhammer pfalzi vám- és adószedővel alapított társaságából pl. 3106 forint adóssága maradt fenn társa halálakor. 323 Egy másik társas viszonya a bigámiájáról ismert Gall mészárossal állott fenn, és marhakereskedés volt a célja, de mellesleg egy szőlőt is közösen műveltek meg. Faber halála után megjelentek a hitelezők. Az adminisztráció meghagyta Gálinak, hogy az elhunyttal közösen bírt élő és holt dolgokból senkinek se adjon ki semmit, majd az elszámolást megvizsgálva ítéletet hozott. Faber özvegyének 916 forint jutott, az ingó és ingatlan társasági vagyon egyébként Gálinak maradt, de az özvegy igényeinek részletes bizonyításáig zár alatt. Nemsokára módosította ítéletét az igazgatóság: az özvegynek a részletesen felsorolt állatokban 1000 forintot, a közösen művelt szőlő termésének a felét és a megművelési költségeket juttatta, a maradékot pedig Gálinak hagyta meg. 324 Jogilag még világosabb két rácvárosi fivér, Csizmadia Jurkó és Bozondy Istók társaságának megosztása. Két évvel a tanácsi ítélet előtt már megosztoztak, de ezután is merült fel egyenetlenség közöttük. Ezért a tanács az üzletet (Laden) az idősebb Jurkónak, a rácvárosi házat az ifjabb Istóknak ítélte 319 Btjkv. 1689. ápr. 22, máj. 23,1. 167—173. 320 Ptjkv. 1690. máj. 30,1. 38—40, vö. III. fej. 15. jz. 321 Acta iud. 1692. máj. 12, Btjkv. I. 325. 322 Ptjkv. 1692. máj. 9, jún. 4, 6, 21, I. 59—60, 62—64; uo. 1692. jún. 16, 26, 29, I. 63, 65. 323 Corr. mag. 1694. márc. 13. 32 * KA Exp. 1694. márc. no. 33, jún. no. 67, aug. no. 80.
