Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
oda, kijelentvén a társaság fennállása alatt szerzett aktívák vagy passzívák fele-fele arányban történő elnyerését, illetve viselését. 325 A megosztás módjára vet fényt Eysler András és Holtzer stockeraui vaskereskedő pere. A felek Budán fennállott társaságukat (Compagnie) megszüntették, Eysler minden aktívát és passzívát átvett, s a remélt többlet fejében még 1800 forintos kötelezvényt adott társának. Kitűnt azonban, hogy egyes aktív tételek helytelenek, másokat nem lehet behajtani. A budai tanács tételenként átvizsgálta és jegyzőkönyvbe vette elszámolásukat, majd egyezségre vitte őket. Az 1812 forintot meghaladó tartozási végösszeget Eyslernek kellett behajtania, különben a hátralékot házára feljegyezték. 326 A társasági vagyonból egyébként szükség esetén az eladósodott társ egyéb tartozását is fedezték, mint Cimarolo Brentano vaskészletéből a Salgarival szembeni adósságát. 327 Bár a felsorolt társaságok az akkori viszonyokhoz képest néha jelentős üzleteket bonyolítottak le, szervezettségük és számvitelük távol állt a tökéletestől. Két példa jól megmutatja ezt. Wimber Pál a szegedi és kecskeméti marhakereskedésből eredő kiadások megfelelő részének vállalását követelte Weiner Péter budai mészárostól. Ez azonban tagadta, hogy bármi köze lenne az említett üzletekhez; az a 300 forint, amelyet 12 évvel előbb ( !) adott neki, kölcsön volt, nem társasági rész. A két üzletember között tehát nem volt olyan szerződés, mely leszögezte volna, hogy egyikük socius, vagy pedig Mutuant oder creditor? 2 * Még jellemzőbb Rakita és Schmid pesti mészárosok pere az ökrökkel folytatott társas kereskedés (Compagnie Handlang) tárgyában. Kitűnik az ügyből, hogy Pozsonyba hajtottak ökröket, de Komáromban is adtak el, Bajára és Kecskemétre fizettek. A nyereséget egy zacskóba tették, melyből időnként ki is vettek pénzt ! A tanács megállapította, hogy a viszony zavarosságáért Schmid inkább felelős társánál, mert csak ő az írástudó, neki kellett volna feljegyzéseket vezetnie. A nyereség és veszteség elszámolására pártatlan kereskedőket ( Vnpartheyische Handelsleüthen) küldtek ki, magát Lehner városi kamarást és három tanácsost. A munka elhúzódhatott, mert két hónap múlva még türelemre kellett inteni a társaktól nyilván vételárat követelő tasi és kecskeméti parasztokat. 32 3. KÖTELMI JOG: TILTOTT CSELEKMÉNYEK A szerződéseken kívül a két város jogéletében igen sűrűn származott kötelezettség tiltott cselekményekből is. Tárgyalásunk kezdetén említettük, hogy bizonyos magatartásokat a feudális jog nem tekintett egyértelműen büntetendőknek, hanem kétarcúaknak, polgári és büntető jogkövetkezményekkel járóknak. A deliktumokból eredő keresetek a római jogban is lehettek actiones mixtae, kártérítésre és pénzbüntetésre irányulok. 330 Buda 325 Btjkv. 1698. máj. 2, II. 280—281. 326 Uo. 1701. máj. 11, III. 383—385, IV. 290—292. 327 KA Besch. Pr. 1688. máj. 6, I. vol. 12. fol. 328 Acta iud. 1701. júl. 20, Btjkv. DJ. 411, 415, 419, IV. 321, 331, 335. 329 Ptjkv. 1703. júl. 18, szept. 12, DJ. 183—184, 208. 330 Személyi i. m. D. 122.
