Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
Mangel), s ezekre gyakran hivatkozott is, de a tervezettől eltérően leginkább a takonykórt és a sántaságot tekintette annak. Bischoff János pl. szavatolt a Kalchernek eladott két ló hibáiért, de perbeli vallomása szerint csak a főhibákért; a belső hibákról nem tudott. Erre esküt tehetett, és nyilván meg is nyerte a pert. 174 Bár a hibák felfedezésének határidejét nem mondták ki, elutasították a takonykór címén emelt kifogást, melyet a vevő csak az átvétel után négy héttel későbbre tudott bizonyítani, vagy a sántaság kifogását, miután a vevő hat napig próbálta ki a lovat, és még a vétel után is 14 napig lovagolt rajta. 175 Máskor viszont a taknyos lovat az előleg fejében vissza kellett váltani még a vétel után 3 héttel is, ha a szemle megállapította a bajt. 176 A szemlét a Perdovicki—-Haffner perben előbb a tanács két kiküldöttje, majd egy kovácsmester végezte. Mivel az eladó, Haffner János a taknyos lovat csekély hátralék fejében erőszakkal akarta visszavenni, a különbözetre büntette a pesti tanács; majd amikor még ő állt elő a hátralék követelésével, és a 15 heti használatért 7 és fél forintot kért, a bíróság elutasította. 177 Az állatszavatosságot ez az ítélet is világosan kimondotta; a határidőt illetően úgy látszik, hogy a városok az eset egyéni elbírálása alapján döntöttek. Az eladó átadási kötelezettségét késedelme esetén a hatóságok néha erőteljes eszközökkel kényszerítették ki. Spazierer Jakab eladta vízivárosi házát Halsch Gáspár nyergesnek, de vonakodott kiüríteni. Az adminisztráció kétszer is háromnapos határidőt adott neki erre, a prófosszal való „tényleges végrehajtás" terhével. 178 Mäzinger Farkas szerződésben kötelezte magát 300 öl kő szállítására a császári raktár építéséhez; a pénz nagy részét előre felvette, de félévi késedelembe esett. Mivel itt közszállításról volt szó, Buda tanácsa kb. négyheti határidőt szabott neki, s ennek elmulasztása esetére vasraveréssel fenyegette meg. 179 A vevőnek fő kötelessége volt a vételárat megfizetni; ezt a kölcsönhöz hasonlóan kezességgel is megerősíthették, mint Sinzinger Mátyás pesti műhelyének eladásakor. 180 Ha a vevőnek nem volt készpénze, a hitelező ingóságot, pl. letétbe helyezett fát fogadhatott el teljesítésként. 181 A folyó pénz értékelésére világít rá az olyan megállapodás, hogy az adós négy héten belül fizet, félig jó pénzben, félig „guldinerben". 182 Ha a vevő anyagiak hiányára hivatkozott, a tanács haladékot engedhetett neki. 183 A késedelmes vevők nemegyszer a teljesítés lehetetlenülésére hivatkoztak. Pesten egy Milos nevű rác, aki Belgrádban élelmiszerrel megrakott hajót vásárolt, előbb egy üzlettársára akarta hárítani a mulasztást, majd a vásárolt áru elpusztulására hivatkozott. A felperes, Szabó Komán azonban mindkét 174 Btjkv. 1695. nov. 14,1. 636, II. 45. 175 Ptjkv. 1692. nov. 7: rozig, I. 78, 79; 1699. szept. 22: krump, II. 267—268. 176 Btjkv. 1701. szept. 6: rizig, III. 432, IV. 351—352. 177 Ptjkv. 1701. okt. 21, 25, nov. 23, II. 581, 584, 594; vö. IV. fej. 224. jz. 178 KA Besch. Pr. 1698. jan. 17, 23, V. vol. 4v, 6v fol. 179 Btjkv. 1698. dec. 19, II. 415. 180 Acta iud. 1700. jan. 12; Ptjkv. IL 297. 181 Uo. 1691. jan. 30, I. 42. 182 Btjkv. 1694. aug. 4, I. 504, II. 9. 183 Uo. 1696. júl. 9: propter impossibilitatem et defectum mediorum, II. 139.
