Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

lünk példákat, mely szerint a hasznos beruházásokat a zálogtárgy kiváltásakor követelheti. Szép Gergely pert indított Dacó András házának megszerzéséért azon a címen, hogy hét évvel ezelőtt anyja írásban megkapta az adminisztrációtól, de 630 forint adósságért Dacónak zálogba vetette; ő most kész az összeget kifizetni a ház fejében. Dacó arra hivatkozott, hogy hét éve lakik a házban, viseli a közterheket, és szemlét kért építkezéseinek ügyében. A tanács két kiküldöttje megállapította, hogy a felperes anyja alig 25 forintot fektetett be a házba, és hét éve nem is jelentkezett (elévülés?), így a beruházások fejében inkább Dacó lehet jogosult a házra. (Az építkezés ugyanis a telkek kiutalásának feltétele volt.) Ezért a felperes keresetét elutasították, annál is inkább, mert kálvinista lévén, városi háztulajdonos nem lehetett.

61 Még 1708-ban is kézizálogban volt Serie Anna Mária háza egy másik polgárnál, aki a roskadozó épület kijavítása érdekében eladta a tehenét; kérésére a tanács biztosította róla, hogy a beruházások fejében elsőbbségi joga lesz a kielégítéskor.

62 Az ingatlan elzálogosításának rendes módja mégis a jelzálog volt, melyet a császári, majd városi telekkönyv az adós ingatlanára feljegyzett. Beírták a jelzálogok könyvébe a betáblázási okiratot (Satzbrief) is.

6â A gyakran előforduló eseteket fölösleges itt felsorolni. Érdemesebb talán azokról megemlékezni, amelyekben a jelzálogot peregyezség vagy bírói ítélet biztosította. Az ilyen ügyek jó példája Légimé pere Crafft ellen 131 forint világos adósságért (liquidum debitum). Az alperes beismerte tartozását, kiállta az áristomot is, majd egyezségre léptek; vállalta a hitelező teljes kielégítését negyedévi részletekben, addig minden vagyonát lekötötte zálogba (Unterpfandt).A teljesítésig senki más nem szerezhetett rá jogot, mulasztás esetén pedig a hitelező a lekötött vagyon bírói odaítélését kívánhatta. Ezt Pest tanácsa feljegyezte jegyzőkönyvébe (Gerichtsbuch), és a hitelezőnek kivonatot adott belőle.

64 Ugyancsak a pesti tanács jegyeztette fel Kohlbacher kártérítési követelését,

65 a budai tanács Leitersdorfer kölcsönből eredő igényét az alperes házára, az utóbbi esetben már a városi telekkönyv útján.

66 Más esetekben az adós szőleje szolgált zálogul pl. egy fürdős gyógykezelési követelésének biztosítására,

67 sőt a lopásból eredő kár megtérítésénél még az egyébként tilos lex commissoria kikötésével együtt is; Tampo Péter szőlejét az egy évi határidő elmulasztása esetén károsult apósának kellett megkapnia.

68 Egy másik tolvajnak, Johr fuvarosnak ugyancsak a házát terhelték meg a megállapított kár és kamata fejében. A budai tanács tudomásul vette ugyan azt, hogy a házat eladta, de kötelezte őt a vételárnak bírói letétbe helyezésére.

69 61 Ptjkv. 1696. ápr. 3: ohne dem auch Calvinist, I. 357. 62 Uo. 1708. jan. 27, III. 460. 63 Kovács i. m. 228. 64 Ptjkv. 1697. jún 18, IL 48—49. 65 Uo. 1701. nov. 18, II. 592. 66 Btjkv. 1707. máj. 27, VI. 484, VIL 302. 67 Uo. 1704. dec. 5, IV. 804, V. 86, VI. 81. 68 Uo. 1701. okt. 24, ni. 442—443, IV. 365, vö. a IV. fej. 174. jz. 69 Uo. 1707. ápr. 15, VI. 461, VIL 275, az előzményekre IV. fej. 153. jz.