Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
Miklós, Nagy Lajos király első nádora, és Becsei Töttös ajtónállómester és pilisi ispán még azelőtt szereztek ingatlanokat a Szombatpiacon, hogy az Anjou udvar első ízben Budára kötözött volna Visegrádról (1347-1355). A Becseieknek, Töttösnek, fiának, Miklósnak és későbbi leszármazottaiknak három önálló tulajdonát is megkülönböztethetjük a Szombatpiac környékén. Mind a Zsámbokiak, mind pedig Becsei Töttös háztulajdonlását motiválhatta Pilis megyei kötődésük. A Zsámboki család a Smaragd nemzetségből származott, amelynek törzsbirtokai a megyében voltak. Becsei Töttös huzamos ideig viselte a pilisi ispáni és a hozzátartozó visegrádi várnagyi tisztet. Az ismert előkelők mellett természetesen más magyar polgárokat is megismerhettünk fogásainkból (Hatvani János, Váli Imre), illetve néhány olyan személyt is, akinek nemzetiségét neve alapján megítélni nem lehetett (Benedek fia Péter, Márk szabó, Benth fia Dénes). A 14—15. század fordulójáról meglehetősen kevés házmlajdont ismerünk. Úgy tűnik azonban a forrásokból, hogy a helyzet ekkor még nem nagyon változott. A fennmaradt adatok között magas a nemesi birtoklás aránya, de ez az adatok csekély számából következő aránytalanság lehet. A források többsége ugyanis főúri levéltárokból származik. Hosszabb-rövidebb ideig tartó házbirtoka volt ebben az időben, a Perényieknek, Csáky Miklós erdélyi vajdának, Bélai Sebestyén királyi sókamara ispánnak, Kelemen országbírói ítélőmesternek, János veszprémi püspök testvérének, Ferencnek, a Pilis megyei nemes Kisjenői János fia Domonkosnak és a nemesség közé emelkedő Dadái Benedek fia Pál szabónak. Az egyházi testületek közül ismert a zágrábi püspökök rezidenciája és a (bakony)béli bencés apát ingatlana. Mellettük csupán néhány polgárra maradt fenn adat. Maróti Kis János és László fia János magyar polgárok lehettek. Nem ismerjük nemzetiségét Benedek „linicidának" és Tamás fia Jánosnak. Farkas zsidó példája mutatja, hogy zsidó még ekkor is szerezhetett zálogbirtokot, hiszen 1452-ben a város beiktatta egy uzsoraügyletben szerzett ház birtokába. A15. század végétől sokasodnak forrásaink, és ekkor már árnyaltabb és egy kissé megváltozott képet kapunk. Egyrészt eltűnik teljesen a német lakosság, másrészt igen magas arányúvá válik a főnemesek, az egyházi testületek és az előkelő polgárok tulajdona. A tér nyugati oldalán sorban állnak a világi előkelők palotái, Ráskai Balázs, majd Gáspár, Batthyány Orbán, Perényi Gábor, a Csákyak, Keserű Mihály boszniai püspök házait említik a források. Az északi oldalon Cobor Ilona házát ismerjük, de mellette itt állt a zágrábi püspökök nagy háza, háztulajdonos volt az esztergomi Szt. István káptalan (1486 óta), a szigeti domonkos apácák (1506 óta), valamint a nyugati oldalon a győri káptalan. Rákos Albert, Fekete Mihály és Ebeni György Pilis megyei nemesek lehettek. Ebből is úgy tűnik, hogy a Szombatpiacon a környék nemessége szívesen szerzett házat (ld. korábban Kisjenői János fia Domonkos, a Keszi/Berki család és Tétényi/Kapi András a Szombathely utcában). A magyar polgárok között ismert Máté ablakgyártó, esküdt és bíró háza (a Szombathely utcában pedig Ádám Gergely bíró háza), továbbá Székely Antal és Süveg György esküdteké. A polgárok között Benedek ablakgyártó, Bársony Tamás, Pintér István, László és Pál, Nagy Demeter, Benedek mészáros céhmester, Lénárt mészáros, András mészáros, Márton íjgyártó, Pál szűcs és Olasz Jakab házait ismertük meg. A mészárosok nagy számát a piac mészárszékeinek közelsége, valamint a mészárosoknak a magyar polgárok között betöltött magas társadalmi rangja magyarázza. Végül meg kell emlékezni a Szt. Mária Magdolna egyház plébániaházáról, amelyet a 14. század közepe óta említenek meg az oklevelek, de nagyon valószínű, hogy a kezdetek óta ott állt a templommal szemben, a saroktelek szomszédságában. A Szt. Mária Magdolna egyház iskolájának pontos helyét nem ismerjük, ám nem lehetett messze sem a templomtól, sem a plébániától.
