Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

fiai a házak (a „nagy" ház és a „Kerekgardon" ház) átadásával törlesztették a Garaiaknak. Francesco Bernardi egy közelebbről nem ismert, Kanizsai János esztergomi érsekkel folytatott hitelügylet biztosítékaként kötötte le házát, amely így a Kanizsai érsek alapította esztergomi Szt. István protomártír káptalan javadalmát szolgálta. Francesco Bemardi halála után örökösei is kénytelenek voltak megválni a jelentős járadékkal terhelt ház tulajdonától. Az olaszok mellett a 15. század első felében német és magyar polgárok is feltűnnek a forrásokban. Bemardi házának egyik szomszédja Georg Käse esküdt volt, 1425-ben pedig egykori házát Hans Siebenlinder többszörös volt bíró és esküdt bérelte ki. A Szerecsen nagy ház mellett, tehát a Szt. Mária Magdolna plébánia területén a néhai Tylmann fiai, többszörösen bíró és esküdt tisztségeket viselt család házát említették meg. Borgyas Péter aranyhímző szintén esküdt volt, de magyar részről, a néhai Tamás szabót közelebbről nem ismerjük. Már első adataink között is jelentős számban maradtak fenn az utcában a világi előkelők háztulajdonára vonatkozó oklevelek. A Garai testvérek, ifjabb Miklós és János, Ozorai Pipó, Rozgonyi Simon, Brankovics György, Rozgonyi János, Meggyesi János, Verebélyi Péter háztulajdonairól értesülünk, köztük a Garaiak két utcára nyíló épületegyüttesét részletesen is megismerhettük, amely alapján képet alkothattunk magunknak a hasonló társadalmi állású családok itteni házairól, amelyek mellé több esetben is kitették az oklevelekben a „nagy" jelzőt. Az egyházi javadalmak között említettük már az esztergomi Szent István protomártír káptalan javadalmas házát, a Budai János barsi főesperes által 1397-ben az esztergomi Krisztus Teste kollégiumnak adott házat. Ozori Pipo 1426-ban saját házát adományozta a temetkezési helyéül választott fehérvári prépostságnak. A 15. század második felében sem változnak jellegükben adataink. Néhány olasz kereskedőről ezidőből is értesülünk. Bemardi egykori házát 1457-ben a velencei származású Leonardo Desiderio da Foligno kereskedő bérelte ki a szentistváni káptalantól, egyik szomszédja ekkor arezzoi Antal volt. Az 144l-es határjárás során egy bizonyos Angelo nevű olasz háza mellett haladt el a határ az Olasz utcában. Sajnos csak keresztneveiket ismerjük azon kereskedőknek, akiket 1478-ben említettek meg egymás szomszédságában. Lipót kereskedőről feltehető, hogy német volt, ám Bálint kalmár és Márton kalmár lehettek akár olaszok is. 1440-ben Wolfgang esküdt nevét jegyezték fel, 1482-ben pedig Fehérvári Dénes bíróét, 1498-ban Kömlődi Gálét és Ambrus szűcsét. Változatlanul nagyszámban találunk előkelő nemeseket is a háztulajdonosok között. Corvin János, a Rozgonyiak, majd az Erdődyek (illetve Bakócz Tamás), Szepesi László budai vámagy, Szalóki János, Handó György kalocsai érsek, majd rokona, Kálmáncsehi Domonkos fehérvári prépost házait ismerhettük meg az oklevelekből. A már korábban létrehozott egyházi javadalmak is fennmaradtak, amelyekhez társult András egri főesperes adománya az egri káptalan részére 1478-ban, valamint a budai káptalan járadéka 1498-ban. A kalocsai érsekség házának első említése is a korszakból származik. A 16. század első feléből származó nagyobb mennyiségű forrás sem változtat az eddig kialakított képen, csupán részletesebb bepillantást enged az előkelő nemesek és gazdag kereskedők palotáival beépített utcába. Bár egyetlen olasz háztulajdonára sem maradt fenn adat ebből az időből, mégis feltételezzük, hogy a forrásokból ismert jelentős budai olasz kereskedők házai továbbra is itt emelkedtek, hiszen az utca neve egészen a török időkig változatlan maradt. Az olaszokon kívül azonban szép számmal maradtak fenn adatok polgárokra. A németek feltehetően az utca déli végén, vagyis a piactérhez közel laktak ekkor. Sebald Neuzinger, Georg Kreus esküdtek, továbbá Hans Jungleib házairól értesülünk. A magyar polgárok között a Kanzlerek, Szabó Imre és Csatornás György a város vezetői közé tartoztak, mellettük ismert még Szabó Bertalan, Csiszár Demeter tulajdona és Mátyás kőfaragó bérleménye, valamint még számos polgár neve, akit a dézsmajegyzékekben az Olasz utcában írtak össze, ezek egy része azonban bérlő volt. Az itt feljegyzett háztulajdonosok között feltűnő a szabók és szűcsök magas száma, ebből arra következtethetünk, hogy ez