Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

23A. bécsi Ulrich - id. Garai Miklós - ifj. Garai Miklós és János - Garai László - Garai Jób Tornai Szilveszter - Georg Bogner: a. özvegye, Elizabeth b. fia, Bartholomäus - Wolfgang c. fia, Hans d. lánya, Barbara és férje, Ruprecht ötvös e. lánya, Sophia és férje, Andreas Wemiczer szabó - Barbara, Ruprecht ötvös a., b.: Segesdi Antal e. kanonok; c., d., e.: Turoni Mihály e. segédpüspök esztergomi Szt. István káptalan - (Orbán ónkorsógyártó - Domonkos festő) ,JSzt. György kápolna előtt, Szt. György piacon, Szt. György utcában" (Hauy 6. - Dísz tér 14-15.?) Budai viszonyok között szokatlanul sok forrás segítségével vizsgálhatjuk meg ennek a teleknek a múltját, sőt későközépkori beépítettségét is. A 14. század második feléből ismerjük első tulajdonosát egy bizonyos bécsi Ulrichot. 1385-ben az ekkor már elhunyt Ulrich házát végrendeletének végrehajtója, Werntzlin budai polgár eladta 1200 forintért idősebb Garai Miklós nádornak. (1385. VII. 15.) A ház szomszédai ekkor Nikolaus Zollnecker és Hédervári Mihály voltak. 1391-ben említik a néhai nádor házát mint szomszédot, tehát az adásvételi ügylet nem csak papíron maradt. (1391. XII. 20.) A nádor fiai, ifjabb Miklós nádor és testvére, János mintegy húsz évvel később, 1412-ben elvégzett birtokosztályukban budai házaikat is megfelezték egymás között. (1412. VIII. 25.) A város által kiküldött kőfaragók és ácsok szakmai felügyelete mellett történt osztályról fennmaradt oklevél részletesen felsorolja az épület helyiségeit. (55. kép) A telken álló ház ekkor az utca felől kétemeletes, zárt homlokzattal rendelkezett, középen nyíló kapualjjal. A kapun belépve jobbra, a földszinten egy boltozatos helyiség volt, alatta egy pince, leeresztő nyílással és lépcsővel. Innen a szőlők felé (vagyis nyugatra) egy másik boltozatos helyiség következett, amelyet az elülső részen lévő helyiségtől deszkafal zárt el, továbbá egy régi pince, majd egy másik lépcső, alatta egy kis kamrával, amelyet lóistállónak használtak. Az első emeleten a kamra fölött és az említett második lépcső alatt egy helyiség helyezkedett el, majd az utca felé még egy helyiség, továbbá a második emeleten az istállónál, a szőlők felől kezdve az utca felé egy kamra, majd egy szoba és egy hálószoba kályhával. A háznak itt leírt északi fele lett Garai János tulajdona a bejárat feletti „nagy palota", vagyis nagyterem felével együtt. A kapualj bal oldalán a földszinten szintén egy boltozatos helyiség volt, fölötte írták össze a már említett „nagy palotát", amely a kapualj fölé is kiterjedt. Alatta egy bor tárolására alkalmas pincét említettek meg, továbbá a szőlők felé (tehát nyugatra) egy kis kőből készült konyha helyezkedett el, alatta két kis kamrával, majd egy lóistálló következett. Innen észak felé a földszinten egy istálló terült el és hátul még egy istálló a kerttel. Ezen hátsó istálló felett az első emeleten egy szoba és egy kamra volt kályhával, és felettük a második emeleten két kamra, közülük az egyik szintén kályhával. A déli házrész és a telek hátsó felén lévő istállók és épületek ifjabb Garai Miklós tulajdonába kerültek. Összegezve a leírást 1412-ben a telken két épület állt, egy középkaputengelyes, kétemeletes ház az utcai homlokzat mögött és egy kisebb, szintén kétemeletes épület a telek hátsó részén, feltehetően a városfal mellett. Nem ismerünk további adatokat a Garaiak birtoklásának idejéből, következő forrásunk akkor született, amikor Tornai Szilveszter, Garai Jób familiárisa eladta a házat 1464-ben Georg Bognemek, másnéven György íjgyártónak 400 forintért. (1464. V. 16.) Tornai a Garai család utolsó sarjától adományként kapta korábbi, ismeretlen időben az ingatlant. Figyelemre méltó a vételár jelentős különbsége az 13 85-ös vétel (1200 forint) és az 1464-es vétel (400 forint) között. Nem tudjuk megmagyarázni a különbséget, nyilván nem reális értékekről van szó egyik, vagy mindkét esetben. A vételhez egyéb ügyletek is kötődhettek, amelyeket nem ismerünk. Georg Bogner halála után pereskedésre került sor örökösei: egyrészt özvegye, Elisabeth, fiai, Bartholomäus és Hans, leánya, Barbara, Ruprecht ötvös felesége, másrészt másik anyától született leánya, Sophia, Andreas Wernitzer szabó felesége között, amelyet a tanács által kiküldött esküdtek, valamint