Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

AZ EGYHÁZIAK A városi ingatlantulajdonosok közül a legnagyobb arányban az egyházi személyekről és testületekről szóló források maradtak ránk. Az áthagyományozott oklevelek jelentős része egyházi levéltárakból származik, nem csoda hát, hogy aránytalanul gazdagabb képet nyerhetünk az egyház ingatlantulajdonairól, mint akár a nemesekéről, nem is beszélve a nagyon hiányos forrásokból megismerhető polgári mlajdonról. Olyan erőteljes aránytalanság van tehát a források eredetében, amely nem engedi meg, hogy pontos képet nyerjünk az egyházi - nemesi - polgári tulajdonok tényleges viszonyának megítélésére. Középkori városaink adataival összevetve mégis megállapítható, hogy Budán, magas volt az egyházi háztulajdon száma és változatos volt annak jellege is. Mindezt több tényező is befolyásolta: a királyi udvar jelenléte, a város tehetős polgársága, valamint az ingatlanok magas értéke. A királyi udvar jelenléte eleve szükségessé tette egy sor egyházi személy és testület számára, hogy Budán házat tartson fenn. A főpapok, akik a királyi tanács tagjai voltak, még ha nem is viseltek különösebb kormányzati tisztet, törekedtek ingatlanszerzésre a városban. Sok személyes példát is ismerünk, de a legtöbb püspökség állandó rezidenciát is birtokolt, a magyarországi püspökségek felének (Dalmáciát leszámítva) ismerjük itteni tulajdonát (Esztergom, Kalocsa, Veszprém, Pécs, Várad, Zágráb, Szerem).

1044 A püspökök mellett az egyházi középréteg azon tagjai kerestek maguknak ingatlantulajdont a városban, akik az udvarban valamilyen hivatali tisztséget viseltek, általában kancelláriai jegyzők, királyi titkárok voltak.

1045 A püspökségek székeskáptalanjai sok esetben a püspöktől önálló ingatlant mondhattak magukénak, olykor többet is (esztergomi, kalocsai, bácsi, veszprémi, egri, győri, nyitrai, váci, váradi, csanádi).

1046 Esetükben a rezidenciális jelleg keveredett az alapítványi járadék-kihelyezés alább még részletesen kifejtett módozataival. Hasonló mondható el a nagyobb társaskáptalanokról is (fehérvári, budai, pozsonyi, aradi).

1047 (56. kép) Rendkívül széles volt a köre a különféle szerzetesközösségeknek, amelyek Budán házbirtokkal rendelkeztek. Közöttük azonban már inkább jellemző a javadalmasházak birtoklása, amelyet esetenként szállásként is használhattak. Gyakorta előfordul a kolostorok és káptalanok házainak bérlőivel kötött szerződésben, hogy a bérlők szükség esetén szállást biztosítanak néhány szerzetes, vagy kanonok számára.

1048 Érdemes felsorolásukkal áttekinteni rendenként az ingatlantulajdonos szerzetesközösségek körét. A bencések közül a szentmártoni (pannonhalmi), a béli, a tihanyi, szekszárdi és szenttrinitási monostorok, továbbá a péterváradi ciszterciek, a lövöldi és segedelemvölgyi karthauziak, a segesdi ferencesek, valamint a Ehhez hozzászámíthatjuk váci, győri, csanádi, szörényi és boszniai püspökök személyes birtoklásait. Csupán nyitrai és erdélyi püspökről nem ismerünk adatot, de ez is inkább forrásaink töredékességének rovására írható. Pl. Tordai Szalatiel budai, majd esztergomi és erdélyi kanonok, kancelláriai jegyző (1506. VT. 1. - MOL Dl 21569), Karai László budai prépost, királyi titkár, alkancellár és személynök (1489. IV. 26. - Eszt. k. m. lt. 64-1-18, MOL Df 238163; 1492. VI. 5. / 1494. TL. 13. - Eszt. k. m. lt 6-4-4, MOL Df 208572), Keserű Mihály boszniai püspök, királyi titkár (1518. VI. 17. - MOL Dl 106083. Prot. Bud. 450-451.), Bebek Imre fehérvári kisprépost, királyi titkár. (1541. II. 8 - ÖstA, HHStA Hungarica 1541. H. 11.) A győri káptalan például legalább három házzal rendelkezett. A castrum-ban egy nagyobb és egy kisebb házról olvashatunk a fennmaradt számadáskönyvekből, amelyeknek a felújítására költöttek. Tudjuk, hogy a házaknak voltak bérlői, tehát ebből a szempontból javadalmasháznak számítottak. Másrészt előfordult az is, hogy a Héderváriak ellen folytatott perben két kanonok lakásául szolgált, akik nyilván az udvar bíróságainak valamelyikén képviselték a káptalan érdekeit. Az egyik ház a Mindszent utca Szombathely felöli végén, míg a másik a Szt. György piac nyugati oldalán emelkedett. Ismert ezen kívül egy harmadik ház is a váralján a Veres torony közelében. (Győri k. m. lt. Liber. Div. Prov. - MOL Df 279560) A fehérvári káptalan házainak sorát a székesegyházban temetkezési jogot nyerő főrangúak sírkápolnáiban mondandó misék fenntartására adományozott házak is bővítik. Ld. Ozorai Pipó és a Rozgonyiak adományait. (Szt. Fülöp és Jakab apostolok és Szt. László kápolna, 1426. LX. 8. /1426. XI. 15. - MOL Dl 87996, TT 1884. 434-437; Szt. Mária Magdolna kápolna, 1512. VII. 10.-MOLDl 22317, 1512. VUI. 22.-MOLDl 22331) Például a segítségvölgyi karthauzi kolostor perjele javadalmasházuk bérbeadásánál kikötötte, hogy számára a torony környékén újonnan rendbehozott szobát, pretoriumot és egy imádkozásra alkalma kamrát (camerctm sive oraculum) tartsanak fenn, hogy ügyeit Budán intézni tudja, az istállóban pedig helyet biztosítsanak szükség esetén lovainak. (1507. IH. 24. - Egri k. m. lt. 29-4-5-6, MOL Df 210734)