Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

szentlörinci, szentkereszti és szentléleki, kékesi, örményesi, veresmarti, csatkai és ládi pálosok szereztek a városban háztulajdont. (57. kép) A többi egyházi tulajdon már kizárólag javadalmasháznak tartható, két nagy csoportjukat, a helyi, városi egyházak, illetve különféle esztergomi intézmények alkotják.

1049 A továbbiakban részletesebben ismertetjük erre a jellegzetes városi egyházi ingatlanformára vonatkozó ismereteinket. Valamennyi nagyobb magyarországi városban találkozhatunk a javadalmasházzal, az egyházi intézmények dotációjának ezzel a jellegzetes eszközével, amely a pénzpiac szűkre szabott keretei között előnyöket kínált, mind az egyházi alapítványok, mind pedig a polgárok számára. Városi ingatlan és egyházi javadalom összekapcsolásának alapvetően két típusát különböztethetjük meg, egyrészt az örök járadékot, másrészt az úgy nevezett járadékkölcsönt.

1050 Az örökjáradék alapja tulaj donképpen egy az egyháznak adományozott ingatlan (többnyire ház, vagy szőlő) volt, amelyet bérbe adva bármely egyházi alapítvány előre betáblázható, évről-évre biztosítható, változatlan összegű jövedelemhez jutott. Vizsgálatunkat csupán a háztulajdonokra korlátozva megállapíthatjuk, hogy forrásaink szerint ilyen jellegű adományokat szinte kizárólag nemesek, vagy az egyházi közép- és felsőréteg tagjai tettek. Persze akad kivétel. 1375-ben a néhai Branchinus patikáros özvegyétől, majd 1376-ban annak második férjétől jutott egy teljes ház az óbudai klarisszák tulajdonába, ahol egyébként Branchinus leánya, Dorottya apáca volt.

1051 Mégis ez a ritkábban előforduló eset, teljes ház adományozása inkább a fent említett két társadalmi csoportra jellemző. Egyesek szinte tömeges mértékben éltek ezzel a lehetőséggel. 1392-ben például Kanizsai Miklós tárnokmester egyszerre öt házat hagyott az általa alapított örményesi pálos kolostorra (három házat és két ház után fizetendő jövedelmet).

1052 Az okot a castrum-b&n álló házak magas értékében, dotációra alkalmas voltukban kereshetjük, hiszen az előző példánál maradva Kanizsai Miklós az eladományozott házak közül kettőt a Somogy megyei Bednek birtokért cserélt el, korábbi tulajdonosuk pedig 1800 forintért vásárolta őket.

1053 Egy-egy várbeli ház értéke tehát egy egész vidéki birtok értékével volt összevethető. Más kérdés, hogy a nagy földrajzi távolság sokszor hátrányos volt a megadományozott számára. Az örményesi pálosok esete erre is jó példa. Pereskedniük kellett saját rendfőnökükkel, aki a szentlőrinci kolostorból szerintük önhatalmúlag intézte budai javadalmasházaik sorsát.

1054 Máskor a királynál kellett tiltakozniuk, téves adományozás ellen.

1055 Végül két házukat el is cserélték Zala megyei, vagyis könnyebben felügyelhető birtokra.

1056 A javadalmasházak adományozói, nemesek és egyháziak egyaránt a legtöbb esetben valamely általuk alapított egyházi intézmény fenntartására szánták adományukat. Többségüket meghatározott cél vezette, lelkiüdvösségük biztosítékát látták az általuk létrehozott kolostor, kápolna, oltár és az ott értük és családjukért bemutatandó misék „örök időkre szóló" fenntartásában. Jellemző ebből a tekintetből a pálos kolostorok nagy száma, amelyek az alapítóért végzett üturgikus cselekmények tekintetében a régi nemzetségi monostorok szerepét vették át. Nagy Lajos király áll az adományozók élén, aki a Régi királyi házat adta át a szentlőrinci kolostornak, Cudar Péter bán a ládi kolostort alapította és adományozta meg budai házzal, Kont Miklós nádor a csatkait, Kanizsa Miklós az örményesit. Domoszlói Apollónia a veresmarti kolostornak, mikófalvi Bekény Dénes a kékesi kolostornak ajándékoztak házakat. Hasonló indokok állnak a nagyszámú esztergomi egyházi intézmény háztulajdonlása mögött is, nyilván a földrajzi közelség jelentett számukra könnyebbséget. A székesegyház Krisztus Teste, Szűz Mária, Angyali Üdvözlet, Szt. Jeromos és Szt. András kápolnáit például alapítóik (Demeter, Kanizsai János, Bakócz 1049 Valamint még néhány eddig fel nem sorolt egyházi intézmény, pl. dömösi prépostság, újbányái (königsbergi) Szt. Erzsébet ispotály. 1050 KOVÁCS 1934. 1051 1375.1. 17.-MOLDl 6296; 1375. V. 20.-MOLDl 6281; 1376. U. 16.-MOLDl 6334. 1052 1392. XU. 10.-MOL Dl 7817; 1392. Xü. 14. MOL Dl 7818. 1053 1392. XI. 25. - MOL Dl 106815; 1392. XI. 29. MOL Dl 39270, 100250. 1054 1447. vi. 16.-MOL Dl 14091; 1451. VII. 20. - MOL Dl 14486; 1452. VII. 28. - MOL Dl 13684. loss 1444 X. 24. - MOL Dl 8836. 1056 1459.-0^38.