Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
Buda város határa 37 került sírkövek segítségével. A mai Attilla út - Mikó utca - Pauler Gyula utca - Roham utca zárta háztömb területéről kerültek múzeumba a város középkori zsidó temetőjéből származó sírkövek, köztük a 13. század utolsó negyedéből származó emlékek is. 164 A Tusman-domb helyének meghatározása bizonytalanabb. A Marsigli-féle török feliratos térképen találkozunk hasonló elnevezéssel: a Várhegy északi nyúlványát, amely az Ördög-árok patakvölgyét választja el ma a Vízivárostól, és amely dombot az újkori téglabányák félig elhordták (a mai Moszkva tér területén) a 8-as számmal jelölték, neve latin betűkkel kiírva, olaszosan Tasmaina. 165 Nyék és Nándor falvak, valamint a krisztinavárosi zsidó temető közötti szakaszra eső kisebb domb jól illeszkedik a határjárás sorába, ellenkező esetben már a Kis-Sváb-hegyen kellene keresnünk a Tusman-dombot, amely aligha nevezhető monticulus-nak. Az 1290-es leírás szerint a Tusman-domb és a zsidó temető, valamint Buda város fala közötti terület a felhévízi dézsmakerülethez tartozott, amely azonosítható a később Lógódnak mondott falu területével. Lógódról az irat nem emlékezett meg, feltehetően nem is létezett ekkor. Figyelembe kell vennünk, hogy a felhévízi keresztesek pápai exemptiot élveztek, és tizedkerületük egybe esett birtokuk határaival. Lógod viszont a későbbi időben a budai plébánoshoz tartozott. Ebből következően a falut a keresztesektől megszerzett területen hozták létre általunk ismeretlen időpontban a 14. század folyamán. Ezek szerint az alapítás idején tehát Buda városának területe a nyugati oldalon hosszú szakaszon a hegyen épült erődítmény falánál véget ért, a falon túl már felhévízi szőlők feküdtek. Következtetésünkkel némileg szemben áll viszont egy szintén az 1290-es évekből származó adat, amely először tesz említést a veszprémi püspök „budai nagy kés"-nek nevezett tizedkerületéről, amely arra utal, hogy a Sváb-hegy keleti lejtőinek egy része már ekkor is a városhoz tartozhatott. 166 Buda város falaival délről Kispest / Kreinfeld érintkezett. A Budánál régebbi alapítású önálló hospes település, úgy tűnik, a tatárjárás után egy ideig még megőrizte függetlenségét. 1298-ban villicus-kró\ olvashatunk, plébániáját a péterváradi cisztercieknek adományozta már 1236-ban IV. Béla király. Éppen ez az adományozás váltott ki egy hosszantartó pereskedést a ciszterciek és a területileg illetékes veszprémi püspök között a rendkívül értékes itteni dézsmajövédelmek ügyében. A per iratai között maradt fenn egy határvonal leírása 1302-ből, amelynek segítségével fogalmat alkothatunk Kispest területéről. Ebben az időben a tizedkerület megosztásával igyekeztek véget vetni az apátság és a püspökség közötti vitáknak. A határjárás Buda város kapujától kiindulva szelte át Kispest területét. Átkelt egy kőhídon az Ördög-árok patakján a hévizek közelében, majd szőlők és szántóföldek között felkapaszkodva végig megművelt földek között haladva érte el a határjárás végpontját, a Fehérvárra tartó országutat. 167 (5. kép) Az országút a mai Alkotás úttal azonos, tehát Kispest határa is itt ért véget, a határjárás nagyjából a mai Kereszt utca - Hegyalja út vonalán vezetett el ide. A határvonaltól délre eső Gellért-hegy jutott a péterváradi apátságnak, az ettől északra elterülő mai Nap-hegy (középkori nevén: Madárhegy) a veszprémi püspök tizedkerületéhez került. 168 Emlékeztemünk kell a felhévízi dézsmakerület 1290-es déli határpontjára, a zsidó temetőre. A veszprémi püspöknek juttatott kispesti tizedkerület valószínűleg ugyanitt SCHEIBER 1983. 103. 110-111. A szám mellé írt arabbetűs írás viszont török nevén Ini-hán báiri-mk nevezi. VERESS 1906. 1295. VI. 15. - Veszprémi k. m. It. Dec. Budenses 5, MOL Df 200052, BTOE I. 272. sz. 1302. LX. 1.: „...Ita videlicet, quod a porta castri Budensis, que dicitur Kereinfeuld, usque ad pontem, qui est iuxta calidas aquas, et ab illo ponte directe ascendendo per viam, per quam itur versus occidentem ad aream seu locum, in quo vina magne décime episcopalis modernis temporibus congregantur, et a predicto ponte incipiendo primo iuxta illam viam est vinea magistri Petri fratris Valentini sacerdotis, et iuxta eandem viam parum ascendendo in angulo est vinea Jacobi Tymensis iam defuncti, que nunc est Eberhardi fi Iii Grifonis et puerorum eius, et iuxta eandem vineam et viam est vinea Jeckel carnificis, item iuxta eandem viam sunt agri seu terre arabiles magistri Ladizlai fi Iii Vemelii, et iuxta eosdem agros seu terras est vinea Pertoldi sellatoris et ubi eadem via iungitur magne vie Albensis in angulo est vinea Johannis filii magistri Gerardi fisici et ibi mete terminantur, et ita intra ipsam viam usque muros castri Budensis omnes décime vinearum et frugum intra ipsas metas existentium ipsi domino episcopo Vesprimiensi..." (Veszp. k. m. It. Dec. Bud. 9, MOL Df 200079,^01.273. sz.) Ez a terület feltehetően a „budai nagy kés"-sel volt szomszédos.
