Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
A nyugati oldal kérdésében sokkal kevésbé látunk tisztán. A későközépkorban a Castrum falai alatt, a hegy lábánál Lógod falu terült el, amelynek temploma a mai Bugát lépcsőnél emelkedett. (Ld. Falvak) Az először 1390-ben megemlített kis település földesura feltehetően a budai Boldogasszony plébánia volt, bírájának, esküdtjeink említését is ismerjük, tehát nem tartozott közvetlenül a város fennhatósága alá. Sajátos módon a falu a budai határon belül, mintegy szigetként helyezkedett el, mivel a várostól nyugatra eső szőlőhegyek a későközépkorban vitathatatlanul Budához tartoztak. 1389-ben neveztek meg egy Budapokla nevű helyen lévő szőlőt, amely Nyék falu környékére esett, de a város területéhez tartozott. Ez utóbbi falunak temploma ugyancsak ismert régészeti feltárás jóvoltából a hajdani királyi vadászkastély szomszédságában a mai Hűvösvölgyi út - Fekete István utca határolta területen. Számos forrás tartotta fenn emlékét annak a majorságnak is, amely Nyék falu és Buda városának területe között állt a felhévízi keresztesek földjén. Csánki Dezső máig érvényes elemzésével mutatta ki, hogy ezt az épületcsoportot és birtokot a mai Budagyöngye táján kereshetjük. 162 Ezen adatokból megállapíthatjuk, hogy Felhévíz után Buda Nyékkel volt szomszédos a középkorban. A budai határ a völgyben a mai Budagyöngyéig ért el, de kelet felé a hegyek (a mai Rézmál) még Felhévízhez tartoztak. A völgytől nyugatra, a mai Svábhegy lejtőin találjuk a máig ismeretlen helyen elterülő Nándor falut. (Ld. Falvak) A felhévízi tizedkerület 1290-es leírásából tudjuk, hogy Nándor a már említett Nyékkel volt szomszédos, a szentlőrinci pálosok kolostorát pedig gyakran a Nándor-hegy alatt fekvőnek mondták. A falu, amelynek korábbi földesurai ismeretlenek, 1323-ban már a város tulajdonában volt I. Károly király adományából. Ezután már csak, mint a város területe fordul elő (először 1375-ben), ahol jelentős szőlődűlőket találunk. (Ld. Szölődülők) Forrásaink nem árulják el, hogy pontosan mikor és milyen körülmények között szerezte meg Buda, általa a város kiterjesztette határait a középkorban Nándor-hegy nevet viselő mai Sváb-hegyig (Ld. Hegyek), amelyen túl már a két Keszi helyezkedett el. Nándortól délre, még mindig a mai Sváb-hegy keleti lejtőin maradva igen kevéssé ismert a mai Kis-Sváb-hegy és Sas-hegy közötti terület. A későközépkorban itt volt a veszprémi püspök „budai nagy kés"-nek nevezett szőlődézsmakerülete, amely a város területének számított, a dézsmaj egy zekékben fenntartott szőlődűlők neveinek többségét azonban azonosítani nem lehet. (Ld. Szőlők) Ugyaninnen ismertek a nehezen meghatározható Kegler és Szakadat nevű hegyek is. Sajnos a források kizárólag a szőlőkről maradtak ránk, a hegy tetejét borító erdőről hallgatnak, ezért nem tudjuk, hogy a tüzelőt, építőanyagot, hordódongát és a mindennapi használati tárgyak alapanyagát nyújtó erdők milyen mértékben tartoztak a városhoz. A későközépkorban tehát nagy vonalakban megrajzolható a nyugati oldalon a város határa, néhány jel azonban arra mutat, hogy ez a terület nem egyezett meg az alapítás idejének határával. Nándorról már megemlékeztünk, mint a város 14. század eleji szerzeményéről. Lógódról is elmondtuk, hogy csupán a 14. század vége óta ismert. Valójában Lógod területéről olvashatunk már egy korábbi forrásból is, anélkül azonban, hogy a faluról említést tettek volna. A felhévízi keresztesek tizedkerületének határairól fennmaradt egy 1290-ben kiállított, de csak későbbi kivonatban fennmaradt irat. Ez a leírás a szövegből megismerhető értelem szerint Felhévíz északi határán kezdődött és innen kiindulva nyugat felé félkörívben nevezte meg Felhévíz szomszédjait, előbb Nyék, majd Nándor falvakat. Ezután a számunkra érdekes részen dél felé fordulva egy Tusman nevű dombhoz futott, innen pedig a zsidók temetőjéhez. A megnevezett szomszédok és határpontok, valamint a budai vár (értsd: Buda városa) közötti terület a felhévízi keresztesek dézsmakerülete volt. 163 (5. kép) Az 1290-es iratban különös figyelmet érdemel két helyrajzi pont, egyrészt a Tusman-domb, másrészt a zsidó temető, mivel mindkettő meghatározásához rendelkezünk további adatokkal. A határleírás végén említett zsidó temető helyét pontosan kijelölhetjük a századfordulón végzett építkezéseken napvilágra 162 CSÁNKI 1906. 163 1290: „...quasdam decimaciones, quas per quandam viam eundo directe versus vineam Nicolai fi Iii Vydus, deinde ad villám Neek, postea ad villám Nandur, dehinc ad monticulum Tusman vocatum et deinde ad sepulturam iudeorum concludendo versus vineas inter loca memorata et Castrum Budense existentes vester et noster... eodem modo affirmavit." (Veszp. Ers. lt. Litt. Mancae 7, MOLDf 283101, BÁRTFAI 1938. 128. sz.)
